Az emberek közötti kapcsolatok hálózata olyan, mint a sûrû erdő. (...) Ösvények nyílnak bennük, egyik a másik után, ösvények, amelyek ismeretlenek maradnak mások számára, csak azoknak nyílnak meg, akik véletlenül odakeveredtek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet hasonlatos az erdőhöz; néha összezavarodunk, és nem tudjuk, mitévők legyünk. De ha megosztjuk élményeinket és tapasztalatainkat, utunk már nem is tûnik olyan rossznak, és néha rátalálunk a jobb ösvényekre és jobb utakra. Adam J. Jackson
2. Az embernek saját maguknak kell megtalálniuk az utat az erdőben azoknak a kétes, zavaros térképfoszlányoknak a segítségével, amelyekbe betekerve születtek, vagy amelyeket útközben találnak itt vagy ott. Ezért van az, hogy mindannyian bolyongunk. Körbe-körbe járunk. Mellébeszélünk. Öntudatlanul is egymásba botlunk és azután elveszítjük egymást a sötétben, ahol az égi fénynek még távoli derengése sem látszik. Ámosz Oz
3. A titok alrendszereket alakít ki, elválasztja egymástól azokat, akiknek pedig össze kellene tartozniuk. A titok olyan az emberek között, mint egy szakadék, amelyen még egy vékony palló sem vezet át.
4. A barátság olyan, mint egy folyó: kikerüli a sziklákat, alkalmazkodik a völgyekhez és a hegyekhez, néha tóvá alakul, míg meg nem telik a gödör, és akkor folytathatja az útját. Paulo Coelho
5. Bármit tesz is az ember, az nem csak őt magát érinti, hanem másokat is, olyanokat is, akikről azt se tudja, hogy a világon vannak... terjed, mint az erdőtûz.
6. Léteznek úgynevezett "egyszerû" emberek. Szürkék, szokványosak. Õk szövik apró szívességekből azt a hálót, amely összetartja a világot.
7. A házasság olyan, mint egy rossz hírû erdő, a melyen ha keresztül megy az utazó, és nem fosztják ki, nem mindennapi szerencséje van.
8. A magány is éppen eléggé különös... néha olyan, mint egy őserdő, tele veszéllyel és meglepetéssel. Minden változatát ismerem. Az unalmat, melyet hiába akarsz elûzni mesterségesen felépített életrenddel. Aztán a hirtelen kitöréseket. A magány is olyan titokzatos, mint a dzsungel. (...) A szerzetesnek könnyû, mert hite van. Az ilyen embernek, aki átadta lelkét és sorsát a magánynak, nincs hite. Csak vár. Arra a napra vagy órára, amikor mindazt, ami a magányba kényszerítette, még egyszer megvitathatja mindazokkal, vagy azzal, akik idejuttatták. Márai Sándor
9. Az élet olyan, mint egy sûrû erdő, amelyben vakon tapogatódzunk.
10. Furcsa az élet. Ahogy összehoz két embert itt meg amott, mintha csak véletlen lenne, s aztán egymáshoz láncolja őket a barátság láthatatlan erejével. Wass Albert