Az emberek úgy gondolják, a Biblia egy fix tárgy: valami, amit megírtak és befejeztek. De mégis hogyan lehet befejezve a történet, ha minden szereplő a színpadon maradt?

Kapcsolódó idézetek

1. Minden befejezett ember azonos a megtörtént történetével. Ami az emberből tényleg létezik, és nem is múlik el belőle, az a története. Ez a létezés különleges, anyagtalan, örökkévaló formája. Az emberi történetet nem lehet meg nem történtté tenni, visszacsinálni. Meg lehet bánni, el lehet felejteni, lehet másképpen elmesélni, ki lehet színezni, de ez a megtörtént történeten semmit sem változtat. Csányi Vilmos
2. A biblia, a szentek története, a liturgia, az imádságok... gondolod, hogy ez az egész komplexum nem része az egyetemes emberi kultúrának? Elmúlik, mondjátok, én is elhihetem, hogy elmúlik, de mégis: benne van az egész eddigi kultúrában. Szilvási Lajos
3. Azért viszünk színre egy darabot, mert át akarunk adni valamit általa. Valami megfoghatatlant. S amikor már fenn vagyunk vele a színpadon, és ott van a közönség is, többé nem az a legfontosabb, ki mint vélekedik róla. Csupán egyetlen kérdés marad: átadtuk-e, amit akartunk? Vavyan Fable
4. A Biblia azoknak való, akik nem hisznek. Hogy meggyőzze őket. Ha viszont egyszerûen csak hiszel, és kész, akkor ez az összes mese nem érint. Dmitry Glukhovsky
5. Nincs is semmi, ami élénkebben tárná fel előttünk, mik vagyunk s miknek kellene lennünk, mint a színpad és a színészek. Avagy mondd: nem láttál-e még olyan színdarabot, melyben királyok, császárok, főpapok, lovagok, úrhölgyek s más egyéb személyek szerepeltek? Az egyik a rablót játssza, a másik a csalót, az a kereskedőt, amaz a katonát, egy másik az okos bolondot, a harmadik a szerelmes bolondot: mikor aztán a darabnak vége, s a színészek levetik maskarájukat, egyik olyan, mint a másik. (...) Ugyanaz történik, lásd, e világ színpadán és folyása szerint is: van császár, főpap, szóval, ahány szereplő csak lehet valamely színdarabban. Mikor azonban a darabnak vége van, azaz ha vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien. Miguel de Cervantes
6. Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik. Kaffka Margit
7. A színészetet a végtelenségig lehet csinálni. És ha eredeti dolgot csinálunk, az mindenkit érdekelni fog. Tahi-Tóth László
8. Az emberek jönnek s mennek, besodródnak az életünkbe, aztán eltûnnek belőle, csaknem úgy, mint egy kedvenc könyvnek a szereplői. Mikor a végére érünk és becsukjuk, addigra a szereplők már mind elmondták a történetüket, és mi egy újabb könyvbe kezdünk, melyben újabb szereplők, újabb kalandok várnak. És akkor az ember azon kapja magát, hogy már az újakra figyel, nem a régiekre. Nicholas Sparks
9. A Biblia emberi termék, drágám. Nem Istentől való. A Biblia nem a felhőkből hullott alá valamely csoda révén. Emberi alkotás. Történelmi feljegyzés egy zavaros időről, amely számtalan fordítás, kiegészítés és átdolgozás nyomán alakult ki. Soha nem létezett egyetlen, érvényes változata. Dan Brown
10. A Biblia azt hirdeti, hogy az ember a teremtés és az utolsó ítélet között áll. Az e kinyilatkoztatásba vetett hit már csaknem 2000 éve a világ vigasza. A tudomány azt hirdeti, hogy az ember a majom és az atombomba között áll. Az ebbe a kinyilatkoztatásba vetett hit nem más, mint korunk kétségbeesése.