Az emberek világa kötelékekből áll. A gubancos szálak úgy ágaznak szét, mint a vörös pókliliom törékeny virága, a düh, a fájdalom és a könnyek erejével.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon. Mi nemcsak megérintjük a hálót, hanem bele is szakítunk. Gerald Durrell
2. Az élet olyan, mint egy szőnyeg, a benne futó szálak áttekinthetetlenek, de a mintát értelmünket meghaladó hatalmak szövik.
3. Az élet kötelékeket alkot, akárcsak a fonál. És ahogy a fonalak, úgy az élet kötelékei is gyengék lehetnek, vagy összegubancolódhatnak. De ha ápolják és gondozzák őket, akkor képesek bármilyen távolságot áthidalni.
4. Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
5. A világ, és minden, ami benne foglaltatik, ellentétekben nyilvánul meg: van nappal és éjszaka, szeretet és gyûlölet... (...) A gond csak az, hogy az ember ezt a kettősséget többnyire összeegyeztethetetlen ellentétek sorának éli meg. Például boldogságot kizárólag a szenvedés ellentétének tekinti. Ez részben igaz is, másrészt viszont a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, mint egy érme két oldala.
6. Az érzelem törékeny, illó tünemény. Jean-Louis Barrault
7. Az emberek gyengék. Szívüket hamar megérinti a veszély és a bizonytalanság szele.
8. Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének. William Somerset Maugham
9. Az élni akarás pókhálóból van szőve. Olyan kevés, olyan hihetetlenül kevés elég ahhoz, hogy az ember a határ másik oldalára kerüljön, ahol minden elveszti értelmét: a szerelem, a meggyőződés, a hit, a történelem. Milan Kundera
10. Az ember keményebb a vasnál, erősebb a sziklánál, és törékenyebb egy szál rózsánál.