Ugrás a tartalomra
Az emberek zöme, ha eltörik: törött marad. És ha veszít, nem tud a padlóról felállni. Ott marad. Nem is kell hozzá súlyos sorscsapás. Egy kis vesztés, egy közepes pofon, egyetlen csalódás elegendő, hogy egy életre föladja a küzdelmet. Mert nem ismeri lelke mélyét. Nem tudja, ki lakik benne, és milyen erős. Nincs hite élni.
Kapcsolódó idézetek
-
A fizikai kondíción kívül szükség van még az akaratra, az építő dühre, a szenvedélyre, a harci szellemre, a belső boldogságra. Mert egy megtört sportoló vereségre ítéltetett. Egy megtört ember - az élet minden területén - vereséget fog szenvedni.
-
A legtöbb ember úgy szenved, hogy nem tanul belőle semmit. Nem találja meg az értelmét. Nem éli át, hogy a sorsa nevelni, tanítani akarja. Azt hiszi, a baj minden ok nélkül szakadt rá, s ezért ki van téve annak a veszélynek, hogy - bár az idő meggyógyítja - a baj újra megismétlődik vele.
Müller Péter
-
Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít.
-
Van, aki a túlzott bántás hatására nem bírja tovább, és egyszerûen összeomlik, feladja. Mások, bár nincsenek sokan, valami oknál fogva mindig legyőzhetetlenek lesznek. Háborúban és békében is találkozhatunk velük. Rettenthetetlen a lelkületük, és sem a fájdalom, sem a kínzás, sem a halál fenyegetése nem töri meg őket.
-
Ha azt tartod, hogy elveszett vagy, akkor el is vesztél. Ha azt hiszed, hogy nem mered megtenni, akkor nem is mered majd megtenni. Ha nyerni szeretnél, de úgy véled, nem tudsz nyerni, majdnem lehetetlen, hogy sikerüljön. Ha azt tartod, hogy veszíteni fogsz, veszítettél. Mert odakinn a világban látni fogod, hogy a siker az ember akaratával kezdődik.
Lafayette Ron Hubbard
-
Ha mindent elvesznek az embertől, ha semmiképpen nem győzhet, végül azt mondja: mi az ördögnek harcolok? Erre számítanak! Hogy előbb-utóbb feladja az ember. Pedig ha az ember feladja, akkor jobb, ha inkább meghal. Nem tudom feladni. Nem tudom, hogyan kell.
-
Ha egyszer rájössz, ki vagy, megérted, hogy a sorsod rajtad múlik. De csak az jut el idáig, aki küzd. A legtöbben kerülik a küzdelmet. Úgy élik le az életüket, hogy megússzák a fájdalmat. Ha magad elé tûzöl egy célt, egyszer csak átalakulsz! Mert bujkál benned valami, amiről nem is tudtál! Egyre magasabbra törsz. Egyre többet vállalsz, hogy mélyebbre áshass.
-
A lelkednek van egy része, amit bár lehet, hogy nem érzel mindig, de ott van. Olyan, hogy felkelsz, dolgozol, alszol, barátokkal vagy, szóval éled az életed, de semmi. Nem érzed, nem fáj. Aztán történik valami, te meg összeroppansz. Azt hiszed, hogy nincs baj, aztán meg kiderül, hogy mégis. Mégis van mélypont, mégis van gyengeség, mégis van valami, ami fáj még akkor is, amikor azt gondolod, hogy minden a legnagyobb rendben. Néha csak sajogat, máskor meg beleőrülsz, annyira fáj. Nem látod mindig, de vannak percek, amikor érzed. Érzed, hogy beleszakadsz, na olyankor semmilyen hit sem képes áttörni a fájdalmat, csak az, ha szembenézel vele. Az érzésekkel. A fájdalommal, azzal, hogy mi bánt, és megéled, feldolgozod, átéled.
Oravecz Nóra
-
Adott egy feladat és te feladod, mert hát elakadtál,
Mintha már nem is akarnál élni, ember, meghibbantál?!
Elmarad a megváltás, csak azok lesznek boldogok,
Kiknek a keserûségét saját vállon hordozod!
Feloldozott nem lehetsz ettől, csupán foltozott.
Sub Bass Monster
-
Ha az ember törekszik valamire, és elakad, nagyon elakad, akkor az már nem is törekvés. Csak elakadás.
Kim Stanley Robinson