Az emberi szív egészen kifordul önmagából, hogy tartozhasson valakihez, az első és legközelebbi melegség után nyúl és áhítozik.

Kapcsolódó idézetek

1. Jó szív után vágyódik az ember, mint a szomj-üldözött szarvas a forrás után, és minél ritkábban találja, annál epedőbben áhítja. Mindszenty Gedeon
2. Az emberben nagyon mélyen él a szerelem utáni vágy, meglepően mélyre lefurakodnak a gyökerei, hajszálgyökerecskéi még a szív anyagát is átszövik. Michel Houellebecq
3. A szerelem csodás dolog, de felkavar, és az ember szinte kifordul önmagából.
4. Arra van szükségem, hogy szükség legyen rám, arra vágyom, hogy vágyjanak rám. Arra törekszem, hogy belopjam magamat oda, ahol a másik szívét sejtem. Ronald David Laing
5. A szív kiköveteli magának a jussát.
6. Rejtekéből minden vágy kizúdul, forr a vér és partjain kitör, test a testbe átzuhanni vágyik, s szív a szívvel égve egybedől. Friedrich Schiller
7. Egymás szívéből kicsírázva sóvárgunk teljes boldogságra.
8. Az ember arra vágyik, hogy szeressék, annak hiányában arra, hogy csodálják, annak hiányában arra, hogy féljék, annak hiányában arra, hogy gyûlöljék és megvessék. Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni.
9. Az ember különös hivalkodása, mely azt engedi és akarja elhitetni, hogy valami igazságra vágyik, pedig csak szeretetet kér a világtól. Albert Camus
10. Az ember rendesen arra vágyik, amitől legmesszebb áll. Mikszáth Kálmán