Az emberiség fantáziáját nem elégíthette ki a világról szóló ismereteinek az a lassú kiépülése, melynek építőmestere az elfogulatlan tapasztalás volt. Segítségére jött az elfogulatlan tudatlanság, és megkonstruálta az emberiség számára a vallást, azt a bölcsőt, mely ha később szûknek is bizonyult, de megvédte a csecsemő akkor még gyönge testét.

Kapcsolódó idézetek

1. A teremtő megteremtette a világot, és rábízta az emberekre, hogy rendezzék be a saját kívánságuk szerint. Mert az embernek szabad akaratot adott, de tudást nem. De milyen eredményt tud elérni az olyan lény, akinek akarata nagy, de tudása szinte semmi? Csupán célokat tud maga elé fölhalmozni, de a hozzájuk vezető utat már nemigen találja meg.
2. A vallás szükségszerûen keletkezett és maradt fenn egy olyan embertelen világban, amely tömegméretekben tenyésztette a boldogtalanságot, ahol a szenvedő, kiszolgáltatott ember csak a halál utáni életbe, a természetfeletti jóvátételbe vethette reményei horgonyát.
3. A civilizáció is "mesterséges" világ, "képződmény", védőburok, amelyet álmokból és mítoszokból, gondolatokból és tudásból, értékekből és hitekből, tapasztalatokból és elképzelésekből szőtt az emberiség, és amellyel körülvette magát, hogy védekezzék egy idegen világ veszélyeivel, félelmeivel és szorongásaival szemben. Egy olyan világgal szemben, amelyben nemcsak fizikai túlélésért, hanem reményért és szabadságért, harmóniáért és az élet értelméért is küzdeni kell. És lehet. Hankiss Elemér
4. Az átlagember (...) vallása (...) számára egyrészt ennek a világnak talányát irigylésre méltó tökéletességgel magyarázza, másrészt biztosítja arról, hogy majd egész életében szorgos gondviselés őrködik felette, és esetleges kudarcait egy túlvilági létben jóvá teszi. Ezt a gondviselést nem tudja az átlagember másképp elképzelni, mint egy monumentálisan megnövekedett apa személyében. Csakis ilyen ismerheti az emberfia szükségleteit, lágyulhat el kéréseitől és csitulhat el bûnbánata jelétől. Az egész olyan szemmel láthatóan infantilis, annyira valóságidegen, hogy emberbaráti felfogás számára fájdalmassá válik elképzelni, hogy a halandók nagy többsége sohasem emelkedhetett az élet ezen felfogása fölé. Sigmund Freud
5. Nem (...) elegendő az, hogy az ember barlangokat keresett a maga számára, vagy erős falakból építette fel házát és városát. Otthonát a mágia, a rituálék, a mítoszok, vallások - szimbólumok és szimbólumrendszerek - segítségével is oltalmaznia kellett egy veszélyekkel teli, idegen világban. Hankiss Elemér
6. A vallás fenntartására irányuló minden kísérlet, bármilyen modernnek tetszik is, végső soron egy alapjaiban hamis, az embert önmagától és a valóságtól elidegenítő viszonyulásmód fenntartását szolgálja. Az emberiség fejlődése a társadalmi haladáson, a megismerés gazdagodásán, a tudomány és technika eredményein keresztül az embernek önmagához és az objektív valósághoz való adekvát viszonyulását alakítja ki, amely lehetővé teszi, hogy az értelem világossága végképp eloszlassa az emberi tudat zugaiban oly sokáig kísértő árnyékokat is.
7. Akire kitartó intellektuális kíváncsiság jellemző, annak nem érdemes a vallásos magyarázatokat megismernie, minthogy azok csak hasonlóan érthetetlen rejtélyeket halmoznak az eredetiek tetejére. Mi adta Istennek az elmét, a szabad akaratot, a tudást, a jó és rossz megkülönböztetésének bizonyosságát? Hogyan tölti azokat bele a világegyetembe, amely, úgy tûnik, jól elvan a fizika törvényeivel? Hogyan veszi rá a kísérteties lelkeket, hogy kölcsönhatásba lépjenek a kemény anyagi világgal? És minden kérdés közül a legkellemetlenebb: ha a világ egy bölcs és kegyes tervnek megfelelően alakul, miért van annyi szenvedés? Steven Pinker
8. A vallás a felnőtt versengése a gyermekkel. A vallás a letûnt hitek betokozódása. Van benne mitológia - ami sejtések sorozata -, rejtett feltételezések a világban élő bizalomról, személyes hatalomra törő emberek megnyilvánulásai és egy kevés igazi megvilágosodás. A végső, kimondatlan parancsolat mindig a "ne kérdezz!" Mi azonban kérdezünk. Gyakorlati okból megszegjük a parancsolatot. A feladat, aminek testestül-lelkestül szenteljük magunkat, a képzelet felszabadítása, hogy az emberi nem kreativitás-érzékének szolgálatába állíthassuk. Frank Herbert
9. A hit kialakulásához bizalom szükséges, megbízunk hívő társainkban, és nem keresünk folyton bizonyítékokat, hogy a hit is visszavezethető legyen valamiféle közvetlen tapasztalásra. Hihetünk az emberi fantázia által konstruált csodás jelenségekben is: kísértetekben, boszorkányokban, ufókban, világ-összeesküvésekben, társadalomjobbító vezérben, pártban. Ha efféle hit megjelenik, téves azt képzelni, hogy valamiféle magyarázat, bizonyíték ráébreszti a hívőket hiedelmük tarthatatlanságára. Nagyon ritkán következik be ilyesmi. Csányi Vilmos
10. Az emberek saját maguk képtelenek lettek volna megteremteni a maguk számára a maguk világát. Szükségük volt az isteni segítségre és védelemre. Könyörögni kellett a jóakaratú szellemekhez és erőkhöz, vagy kényszeríteni kellett őket arra, hogy védjenek meg minket. "Ablakot" kellett nyitni Istennek, hogy leszállhasson az égből, és felkereshesse ezt a szentelt helyet, hogy beköltözzék a fizikai világnak erre a pontjára, amely az ő jelenléte által szentelt hellyé vált. Az isteni lét és az igazi, hiteles emberi lét szentélyévé. Hankiss Elemér