A civilizáció is "mesterséges" világ, "képződmény", védőburok, amelyet álmokból és mítoszokból, gondolatokból és tudásból, értékekből és hitekből, tapasztalatokból és elképzelésekből szőtt az emberiség, és amellyel körülvette magát, hogy védekezzék egy idegen világ veszélyeivel, félelmeivel és szorongásaival szemben. Egy olyan világgal szemben, amelyben nemcsak fizikai túlélésért, hanem reményért és szabadságért, harmóniáért és az élet értelméért is küzdeni kell. És lehet.

Kapcsolódó idézetek

1. A civilizáció élet és halál kérdése. Ez így kicsit fellengzősen hangzik, de valószínûleg igaz. Az emberek és emberi közösségek nem tudtak volna megélni ezen a bolygón, ha nem vették volna magukat körül - nem pusztán váraik, városaik és házaik falával, fegyverekkel, szerszámokkal, törvényekkel és intézményekkel, hanem - szimbólumok védőszféráival is: mítoszokkal és vallásokkal, hiedelmekkel és értékekkel, eszmékkel és teóriákkal, mûalkotások ragyogó csillagképeivel. Egyszóval, egy briliáns konstruktummal: civilizációjukkal. Hankiss Elemér
2. Civilizációnk az élet értelmének, a szabadságnak, az emberiség fontosságának és halhatatlanságának káprázatos tûzijátéka. Ámítás és önámítás, de segít nekünk élni egy olyan univerzumban, amelyben ezen kívül lehetséges, hogy nincs értelme, és nincs szabadság, és az emberi lét végtelenül esendő és mulandó. Hankiss Elemér
3. A félelem és a szorongás kínzó élménye arra készteti az embereket, hogy szimbólumok védőpajzsával, mítoszokkal, hitrendszerekkel és eszmékkel vegyék körül magukat, hogy a zene hangjaival, a szavak értelmével és ha kell, angyalokkal töltsék ki a körülöttük tátongó ûrt. És mindezzel létrehozzák, megteremtsék azt, amit összefoglaló néven civilizációnak vagy kultúrának szoktunk nevezni. Hankiss Elemér
4. A civilizáció elsősorban együttélési szándék. Az ember oly mértékben barbár és mûveletlen, amennyire nincs tekintettel másokra. A barbárság az együttélés megszüntetésére való törekvés. José Ortega y Gasset
5. A civilizáció (...) arra készteti az embereket, hogy szorosan összefonódó csoportokba álljanak össze; ezt a célját csak úgy érheti el, ha állandóan fokozza a bûntudatot. (...) Ha a civilizáció szükségszerû fejlődési folyamat a családtól az emberiség egészéig, akkor (...) a szeretet és a halál ösztönének örök küzdelme miatt e folyamat szorosan összekötődik a bûntudat növekedésével, amit egy bizonyos ponton túl az ember már alig tud majd elviselni. Sigmund Freud
6. A mi felelősségünk emberi lényekként, hogy együttmûködjünk, és egy olyan civilizációt hozzunk létre, amely elég bölcs ahhoz, hogy kinője ifjonti tévedéseit. Amennyiben meg tudjuk ezt valósítani - leszokunk arról, hogy háborúzással oldjuk meg a nézeteltéréseinket, egységesen szállunk szembe az új vírusokkal, visszafordítjuk a globális felmelegedést -, azzal időt és lehetőséget biztosíthatunk magunknak. Lehetőséget arra, hogy felkészüljünk olyan egyszeri katasztrófákra, amelyek egy csapásra eltörölhetnek minket, sőt, esetleg ki is védhessük ezeket. Avi Loeb
7. A civilizáció a legnagyszerûbb játék, egy csodálatosan bonyolult közösségi torna, amelyben az embernek jól kell játszania, ha élvezni akarja a kisebb-nagyobb titkos örömöket. Dean Ray Koontz
8. Õsidők óta küzdenek az emberek azért a meggyőződésért, hitért vagy illúzióért, hogy ahol ők vannak, ott van a világ közepe. Vagy akár azért, hogy ők maguk alkotják a világmindenség közepét. Ez az illúzió, ez a hit, ez a meggyőződés évezredeken át védte az embereket a félelem ellen, hogy az ismeretlen és veszélyes világban kell élniük. Hankiss Elemér
9. Az a civilizáció, amelyik elhidegül a tudománytól és a mûvészettől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve. Az életét adja föl, elsorvad, elpusztul atombombák nélkül is. Ezért kell féltve őriznünk magunkban a kultúra tiszteletét. Bay Zoltán
10. A civilizáció számtalan hasznos vívmánya mellett a természet erői az ember léte ellen fordulnak, ha az egyensúlyt biztosító élővilág pusztítása tovább folytatódik. Meg kell tanulnunk a tudással élni és nem visszaélni. Ez az út azonban legalább olyan kemény lesz, mint az, ahogy eljutottunk idáig. Tompa Anna