Az emberiségért szóló harangok - legalábbis ezek legtöbbje - olyanok, mint az alpesi szarvasmarhák kolompjai; a saját nyakunkon lógnak, és a mi hibánk, ha nem vidám, kellemes hangot adnak ki.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi lélek olyan, mint egy gazdagon megépített orgona: minden sípja szól. Müller Péter
2. Nincsen harang, aminek a nyelve csak az egyik oldalra leng ki. Kis öröm, kis bánat, nagy öröm, nagy szomorúság mindig együtt jár. Popper Péter
3. Az emberiség saját történeteit ismétli szüntelen, egyenletes mormolással. Ugyanazok a történetek szállnak anyáról leányra, apáról fiúra, ugyanazokat a történeteket meséljük a vonaton szemben ülő rokonszenves idegennek, a szomszédnak, az időről időre megszólított halottnak, ugyanazok a történetek keringenek a világ telefonvonalaiban sisteregve, egyenletes szüntelen zümmögéssé olvadva. Tóth Krisztina
4. Az élet olyan, mint a hárfa. (...) Akármit pöngetnek rajta, mindig szomoru. Rákosi Viktor
5. Vannak olyan hangok, amelyek csak az emberekre jellemzők, más hangok pedig csak a fenevadakra; és végigfut a hideg a hátunkon, ha az utóbbiakat is emberi torokból halljuk felharsanni. Howard Phillips Lovecraft
6. Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek. Ludwig van Beethoven
7. Néha egy szó olyan kristálytisztán zeng, mint egy templomi harang. Magasan szárnyal és az igazságot hirdeti.
8. Az emberi hang muzsika az emberi fülnek. Victor Hugo
9. A harangok az örökkévalóság üzenetét hordozzák. Jón Kalman Stefánsson
10. A világ körhintához hasonlít, jönnek-mennek, váltakoznak a hangulatok, ütik egymást, és hiába ellentmondásosak, gyakran egyszerre csendülnek föl. Milan Kundera