Vannak olyan hangok, amelyek csak az emberekre jellemzők, más hangok pedig csak a fenevadakra; és végigfut a hideg a hátunkon, ha az utóbbiakat is emberi torokból halljuk felharsanni.

Kapcsolódó idézetek

1. Más a hangja a csendnek, amikor valaki van benne, és megint más, amikor a falak között nem tartózkodik senki, amikor még a lehelet is visszhangosan ütközik meg a kietlen falakon, mivelhogy a környéken senki emberi lény lelkével nem találkozik. Bodor Ádám
2. A hang hiánya néha harsányabban szól, mint a hang maga.
3. A csöndnek is van ám visszhangja, méghozzá zengzetesebb és tartósabb, mint bármilyen hangé. Salman Rushdie
4. Az emberiségért szóló harangok - legalábbis ezek legtöbbje - olyanok, mint az alpesi szarvasmarhák kolompjai; a saját nyakunkon lógnak, és a mi hibánk, ha nem vidám, kellemes hangot adnak ki. Peter Medawar
5. Nagyon kellemetlen bizonyos dolgokról beszélni viszont legalább ilyen kellemetlen bizonyos dolgokról hallgatni. Nagy Gáspár
6. Az embereket többek között az különbözteti meg az állatoktól, hogy ők a veszélyre utaló hangok felé rohannak, nem a másik irányba. Terry Pratchett
7. Van az úgy, hogy mondunk dolgokat, de csak a csendet halljuk. Mintha magunkban sikoltottunk volna. Az pedig nagyon magányos érzés. De csak olyankor történik meg, ha nem igazán figyelünk oda. Ez azt jelenti, hogy még nem elég jó a hallásunk. Mert ahányszor megszólalunk, mindannyiszor van válasz. Maga a világ felel nekünk.
8. Idegen az ember a természetben. De erre csak akkor gondol, ha olyan helyzetbe kerül, hogy megcsapja a természet nagyszerûségének, szép lelkének varázsa. Ilyenkor rátör az emberre is a hallgatás, fél tagolt szóval megtörni a csöndet, mert még benne lappang réges-rég volt őseinek öntudatlan illeme, igazodása a vadon törvényeihez... Szilvási Lajos
9. Veszedelem közeledésekor mindig két hang beszél az ember lelkében, egyforma hangosan: az egyik józanul, mindig azt tanácsolja, hogy az ember jól fontolja meg, milyen természetû az a veszedelem, milyen eszközökkel szabadulhat meg tőle; a másik még józanabbul azt mondja, hogy túlságosan nehéz és kínzó a veszélyre gondolni, mivel az ember úgysem láthat előre mindent, és nem térhet ki a dolgok általános folyása elől, így hát jobb, ha elfordul a nehézségtől, mindaddig, amíg be nem következik, jobb ha arra gondol, ami kellemes. Magányában jobbadán az első hangra hallgat az ember, társaságban viszont a másodikra. Lev Tolsztoj
10. Az embernek túl sok hang van a torkában, túl sok szó a nyelvén, túl sok imádat a saját ötletei iránt, és semmi megértés, semmi türelem, ha másokról van szó, mintha mindenki idegen nyelven beszélne.