Az ember világképét könnyen összezavarja, ha huzamosabb ideig szembesül saját mérete és környezete aránytalanságával.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember hajlamos elítélni mindent, ami nem illik bele a saját világképébe. Michel de Montaigne
2. Nehéz megőriznie magát az embernek, miközben a dolgok minduntalan megváltoznak körülötte. Tove Ditlevsen
3. Ha valaki túlságosan meg akar felelni a világnak, az megnehezíti az életét. Csonka András
4. Az ember túlértékeli a látást, és amikor meg van fosztva tőle, hirtelen sebezhetőnek érzi magát a világban lappangó veszélyekkel szemben. Kilian Jornet
5. Az embernek önmagáról és az élet feladatairól alkotott téves véleménye előbb-utóbb beleütközik a valóság heves tiltakozásába, ellenvetésébe. Alfred Adler
6. Az ember bizonytalanná válik, amikor valami, amihez már hozzászokott, hirtelen eltûnik az életéből. Kanehara Hitomi
7. Ha túl sokáig maradunk egy helyen, elfelejtjük, mekkora is valójában a világ. Nem érzékeljük a szélességi és hosszúsági körök jelentőségét. Ahogyan szinte felfoghatatlan az ember belső világának nagysága is. Matt Haig
8. Az ember olyan fiatal, vagy öreg, amilyennek érzi magát. És ha megjön az óhajtott jó, megkésve, nehézkesen, akkor mindazzal a kicsinyes, zavaró, bosszantó kísérettel jön, a valóság minden sarával, amivel a képzelet nem számolt, és ami az embert ingerli. Thomas Mann
9. Egy személy világképét megváltoztatni mindig nehéz. Ha viszont éppen változóban van, érdemes megragadnunk a kínálkozó alkalmat. Seth Godin
10. Ahogyan az ember megváltoztatja a saját természetét, a világ is másképp viszonyul őhozzá. Mahatma Gandhi