Az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit. Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki.

Kapcsolódó idézetek

1. És ott a fény, egy szerelmes szemében, minden mást elhomályosít. Nem látják a legdrágább kincseket, sem a délceg vitézeket. (...) Mikor nappal behunyod a szemed, akkor őt látod magad előtt, Amikor minden éjjel róla álmodsz, akkor az bizony szerelem.
2. Mit ér a szerelem a férfi és nő között, akik folyton-folyvást látják egymást? Ha azonban nincs érkezésük találkozni, emiatt keservesen gyötrődnek. (...) Magányosan töltenek hosszú éjszakákat, gondolataik a felhők távolában szállnak egymás felé, és a múltak vágyaival telve egyszerû házikójukban emlékeznek - nos, akkor mondhatjuk, hogy megismerték az igaz szerelmet.
3. Még a legfáradtabb ember is mint ébredést éli meg a szerelmet. A világ egyszeriben csodálatos lesz. Aki megtapasztalja ezt az érzést, nem képes visszatérni a múlt tétlen szürkeségéhez. A szerelmes akkor is szeretni vágyik, ha szenved, ha gyötrődik. A szerelem nélküli életet sivárnak, halottnak, elviselhetetlennek látja. Francesco Alberoni
4. Ha szeretsz valakit, át tudod élni. Belebújsz. És ki tudsz nézni a szemén. Lelkének múltjában tudsz járni. Fáj a fájdalma, és vele együtt kacagsz, vagy buggyannak ki a könnyeid. Tudod, hol van benne a gubanc. Sejted a sorsát. Gondolod a gondolatait. Megismered ördögeit és angyalait. Müller Péter
5. A szerelem elhomályosítja az ember látását - de miután elmúlik, tisztábban lát, mint valaha. Olyan, mint az apály idején visszahúzódó víz, megmutat mindent, amit elhajítottak és a mélybe süllyesztettek: törött üvegeket, régi kesztyûket, rozsdás üdítősdobozokat, megrágott haldarabokat, csontokat. Margaret Eleanor Atwood
6. Nem lehet csak úgy egyszerûen kiseprûzni az emlékeket. Ott maradnak bennünk, a sötétben megbújva, a pillanatra várva, amikor lanyhul az éberségünk, s akkor sokszoros erővel törnek fel újra. Guillaume Musso
7. A távoli múlt eseményei elhomályosulnak és eltûnnek. A múltban átélt öröm az marad, ami: múltbéli öröm, amelyet elnyel a feledés sötétje, s ezáltal örökre elvész. Ám minél élénkebben él bennünk az emlék, annál több élvezetet nyújt a jelenben is.
8. Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön, Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön. Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít, Amikor ők maguk már nincsenek köztünk. Ezek a fények csillognak és különösen, Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek. Szenes Hanna
9. Vannak pillanatok az ember életében, amikor szeretteit hús-vér valójukban pillantja meg, amikor lefoszlanak róluk a vágyképek, a közös emlékek foszlányai. Amikor új szemmel nézhet rá, egy vadidegen szemével, és újra az első szerelmes percek hevével szeretheti. A könnyek és a rózsaszín köd eloszlása előtti szerelemmel. Amikor még megvolt a tökéletes kapcsolat reménye.
10. A test meg tud feledkezni arról, amit érez. (...) Az érzelmek azonban olyan nyomokat hagynak az emlékezetben, amelyek az emlékek felidézésével újra és újra életre kelnek. Dan Millman