A szerelem elhomályosítja az ember látását - de miután elmúlik, tisztábban lát, mint valaha. Olyan, mint az apály idején visszahúzódó víz, megmutat mindent, amit elhajítottak és a mélybe süllyesztettek: törött üvegeket, régi kesztyûket, rozsdás üdítősdobozokat, megrágott haldarabokat, csontokat.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem, akár a fájdalom, elvakítja az embert. Elfeledteti, amit nem tud, hogy csak arra a néhány részletre összpontosítson, ami mindennél többet jelent. Jodi Lynn Picoult
2. A szerelem olyan, tudod, mint a vízen tükröződő nap. Nem tudsz belenézni, be kell árnyékolnod vagy be kell csuknod a szemed. Aztán csukott szemmel csak azt látod, amit látni akarsz.
3. A szerelem (...) szárazság idején összezsugorodik, kiszárad s ha azután egyetlen egy enyhe, meleg éjszaka borul rá, újra kibontja leveleit, újra zöldel, újra virít, szebben mint valaha. Jens Peter Jacobsen
4. A szerelem, akár az eső, fölülről zúdul lefelé, csuromvizesre áztatva a párokat. De néha, az élet dühödt hőségében, a szerelem kiszárad a felszínen, alulról kell felszívnia a nedvességet, a gyökerein keresztül, hogy valamiképpen életben maradjon. Mitch Albom
5. A szerelem jön és elmegy. Míg itt van, édes mámorba, boldog tündöklésbe borít mindent, mindent: mikor elment, teljesen kifosztva, kietlenül és mogorván hagyott mindent, mindent. Móricz Zsigmond
6. A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye, és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő. Paulo Coelho
7. Amíg az ember szerelmes, minden jó és minden szép, amit a másik csinál. Addig nem veszi észre a hibáit, fogyatékosságait. (...) Mikor aztán a szerelem lanyhul, kezdi a dolgokat észrevenni. Hogy sok minden nincs jól. Sok minden nincs úgy, ahogy kellene. Az ember először küzd ez ellen az érzés ellen, ha nem is meggyőződésből, legalábbis azért, hogy önmagát igazolja. Azután erősítgeti magában, hogy ő sem tökéletes, hogy neki is ezer fogyatékossága, hibája van. Néha el is alszik az ügy, de rendszerint felébred újra. Még erősebben. (...) És mert a szerelem közben még jobban hûl, sőt egészen el is múlik, az elégedetlenséghez jön a fontolgatás is. Majd annak a keserû ténynek a megállapítása, hogy... nem volt érdemes. Bozzay Margit
8. Mi a szerelem? (...) Mintha az ember egész életén át sötétben és szennyben gázolt volna, és akkor egyszerre csak áttör egy függönyön, és megpillant maga előtt egy napfényben fürdő völgyet, és tudja, hogy új világ és új élet kezdődik a számára, mostantól fogva mindörökké.
9. A szerelem olyan mint a mély hit, mindent elhagy magától ragadtatni, és viszont minden szenvedéssel elhagyja magát halmoztatni, de erős marad erőtlenségében is.
10. A férfi, aki a tengerre néz, egyszer csak meglátja az idő szakállas arcát, s tudja, az idő elmos mindent, ami volt. A szenvedő szíveket porrá morzsolja, s ha egy virág nyit ki a porból valahol, érezzük, hogy egy régi élet sírba vitt szerelme az. Fazekas István