Az emlékezés az élet üledéke, afféle folyam aljáról felhozott, gyógyhatású iszap. Amint egy ember is csak akkor hal meg, ha már senki sem idézi fel az emlékét, s a bomlás is akkor kezdődik meg, ha senki sem álmodik velünk többé.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékezés valójában az emlékek újrakonstruálása. Ahogyan nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, ugyanúgy nem tudjuk kétszer pontosan ugyanazt a gondolatot gondolni. Mérő László
2. Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fûzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk. Luis Bunuel
3. Az emlékezésben élni az öregkor és az elvégzett napi munka utáni pihenés dolga. A fiatalságot ezzel kezdeni kész halál. Thomas Mann
4. Az élet egy hosszú úszás az emlékek között, az emlékezés zsilipje néha kinyílik, ilyenkor az emlékeket felkapja és magával viszi a víz, hogy aztán nem olyan messze lerakja, mint folyó a hordalékát.
5. Az emlékezés segít, hogy éljünk. De van, hogy az segít jobban, ha felejtünk.
6. A halál csak kezdet. A feledés később jön. Az ember élete azokkal együtt tûnik el, akik ismerték őt. Az ősszel lehulló falevelek magukkal viszik a színeket, és ami megmarad, a kopár fa, már nem evilágba való. Lénárd Sándor
7. Egy emlék csak akkor emlék, ha fel tudod idézni. Olyan ez, mint a Télapó: ha senki nem gondol rá, akkor megszûnik létezni. Meik Wiking
8. Ha eljön a tudás, eljön az emlékezés is. Tudás és emlékezés egyazon dolog.
9. Hogy az embernek kell-e az emlékezés? Úgy, ahogy a járás kell a lábnak. Anélkül elsorvad. Aki nem emlékezik, az tudatsorvadásban szenved, valamilyen szervét nem használja, ami a többire is bénítólag hat. Nekem kell az emlékezés, mert az élet így kevésbé unalmas. Bárhol vagyok, bármilyen álmosító környezetben, mindig kiszökhetem, hátrébb gurulhatok pár évtizeddel, elszórakoztathatom magamat. Nincs személyiség jelentésdús biográfia nélkül. Konrád György
10. Az emlékezetvesztés áldás. Az ember elfelejti a gyászt, a fájdalmat, a féltékenységet. Csak felébred, és az élete egy tündöklő, tiszta lap.