Az emlékezés kertjeiben nincsenek sírok, csak sírkövek; csak az emlékeink és az emlékek emlékei. És amíg egyetlen ember is emlékszik ránk, tovább élünk. Legalábbis ezt hisszük.

Kapcsolódó idézetek

1. A sírok az élők, nem pedig a holtak számára vannak. Nyújtanak nekünk valamit, amire összpontosíthatunk, a tudat helyett, hogy a szerettünk a föld alatt rothad. A holtakat nem érdeklik a frissen vágott virágok és a faragott márványszobrok. Laurell Kaye Hamilton
2. A halottak az élők emlékezetében élnek tovább. Marcus Tullius Cicero
3. Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fûzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk. Luis Bunuel
4. Amikor meghalunk, nem az marad utánunk, amit a síremlékmûvünkre vésnek, hanem az, amit mások életébe szőttünk.
5. A halott csak addig él, ameddig emlékszünk rá. Konrád György
6. A holtak nem felejtenek, és általunk szólnak. Csak ránk számíthatnak már a síron túlról és némán.
7. Az emlékek nem fájnak, legyenek bár boldogok vagy szomorúak, örömteliek vagy fájók, rosszak vagy jók: az embereknek az életet jelentik. Az érzelmek, amiket az emlékek keltenek, ártatlanok, ez a szeretet. Ezért van remény a világban.
8. Hiába hal meg valaki, ha tovább él az ember emlékezetében. Agatha Christie
9. Nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakad. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme. Thornton Niven Wilder
10. Az emlékeink szilánkjai tesznek ki bennünket. Ott vagyunk azoknak a reményeiben és félelmeiben, akik szeretnek bennünket. Amíg él a szeretet és az emlékezet, nincsen valódi veszteség. Cassandra Clare