Az emlékezet borostyánkövében nekem ma is az vagy, aki voltál. Noha tudom - tudnom kellene - hogy más lettél, változtál, alakultál. Ahogy változtam én is. Jóllehet, mint szakadt filmen az utolsó kocka, hogy kényszerûen megállt a kép veled rávésődtél belső homlokomra.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékezet tesz bennünket azzá, amik vagyunk. Pillanatok és érzések, borostyánba ragadva, értelemszálakon felfüggesztve. Ha valakit megfosztunk az emlékeitől, mindenétől megfosztjuk. Mark Lawrence
2. Bozontos felhők felettem, bús emlék lettem fejedben... Próbáltál újból szeretni, mert ahhoz el kell veszteni. ByeAlex
3. Mindent máshogy látsz, mindig máshol jársz, mint én. Az utunk eltûnt rég, az összes emlék szép, a miénk. De minden perc, mit éltem veled, tudd, már részem, a miénk. A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém.
4. Olyan vagy, mint a borostyán. Az is csak egy erős fába kapaszkodva képes életben maradni, máshogy nem. Tanulj meg a saját erődből, a saját gyökereiden állni!
5. Majdnem olyan vagy, mint voltál huszonöt évesen, amikor beléd szerettem, csak egy kicsit különbözöl, mert ugye az éveket nem lehet visszafogyasztani, azt a sok-sok időt, ami összevissza tördelte az idegrendszert s az arcbőrt. Háy János
6. Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerûen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.
7. A kezed fogom ma is, ugyanúgy, mint régen, A képen ott vagy te is velem, és nem értem, Mért szakad el a kép, hova tûnik a sok emlék. Tompos Kátya
8. Az emlékek olyanok, mint az ételek, amiket megeszel. A részeddé válnak, akár emlékszel rájuk később, akár nem.
9. Változás. Olykor észre sem veszed. Olykor egyszer csak fejbe vág. És olykor átfordulsz a sarkon, és valahogy más emberre ismersz magadban, és a világ sem olyan már, mint előtte volt.
10. A múlt olyan, mint egy törött tükör kirakósa: megvágod magad, ahogy megpróbálod a darabjait összeilleszteni. A tükörkép eltorzul, és te vele változol.