Az emlékezet természeténél fogva a múltba mutat. Csak arra jó, hogy megértsük, hogy kerültünk oda, ahol vagyunk. (...) Még ha fel is találnánk valami tökéletes egyenletet, amivel leírhatnánk a múltat, arra soha nem leszünk képesek, hogy a jövő egyenletét megalkossuk.

Kapcsolódó idézetek

1. A jövőbe tisztábban láthatunk, mint a múltba. (...) Az élet olyan egyirányú utca, ahol legtöbbször még a hátrapillantás sem lehetséges: mert nem a múltat látja meg az ember, hanem az emlékeit.
2. Sohasem igazodunk a jelenhez. Jobban értékeljük a jövőt, úgy érezzük, mintha túl lassan jönne el, szeretnénk meggyorsítani a bekövetkeztét. Ugyanakkor a múltat idézzük, szeretnénk feltartóztatni, szerintünk nagyon gyorsan múlik el... Aki átvizsgálja a gondolatait, észreveszi, hogy azok csak a múlttal vagy a jövővel foglalkoznak. Alig gondolunk a jelenünkre, akkor is csak olyanformán, mintha azt akarnánk kideríteni, hogy mit is teszünk majd a jövőben. Tulajdonképp sohasem élünk igazán, csak reménykedünk, hogy majd még élünk. Blaise Pascal
3. A múlt csak többé-kevésbé megbízhatatlan emlékképeinkben él, a jövőt tekint­ve csupán bizonytalan következtetéseket tehetünk, a jelen pedig a kettő határán örökké változó, elillanó pillanat. Ponori Thewrewk Aurél
4. A múltakra vonatkozó ismereteknek közvetlenül semmi hasznát nem vehetjük, hiszen életünk még változtatható része mindig a jövőben folyik le. Wilhelm Ostwald
5. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy hol a határa emlékezetnek és képzeletnek. A múltat felidézve akarva-akaratlanul mûködésbe hozzuk mindkettőt.
6. - Maga szerint nem adomány, hogy az ember csak előrenéz, és nem hátra? (...) - Rémes egészen elfelejteni a múltat... Mert akkor olyan, mintha meg sem történt volna. (...) Emlékek kellenek ahhoz, hogy az ember életben tartsa a múlt dolgait. Kate Morton
7. Bármi legyen is a jövő, el kell engednünk a múltat ahhoz, hogy eljuthassunk odáig. A múlt halott. Elmúlt. Sosem tér vissza, és nem lehet megváltoztatni.
8. Az emlék a felejtés egyik formája. Megtehetjük, hogy szorgalmasan, állandóan naplót vezetünk, feljegyzünk minden eseményt. Egy szép nap, amikor újraolvassuk feljegyzéseinket, ráébredünk, hogy egyetlen konkrét képet sem tudunk felidézni. És ami ennél is rosszabb: a képzelet nem tud emlékezetünk segítségére sietni és rekonstruálni azt, amit elfelejtettünk. Mert a jelen, a jelen konkrétuma, mint megvizsgálandó jelenség, mint struktúra, ismeretlen bolygó a számunkra; sem emlékezetünkben megőrizni nem tudjuk tehát, sem a képzelettel rekonstruálni. Úgy halunk meg, hogy nem tudjuk, mit éltünk meg. Milan Kundera
9. Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá. Erich Maria Remarque
10. A múlt azért létezik, hogy emlékeztesse a jelent, lehet ez máshogy is. A múlt a jövőért marad fent.