Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy hol a határa emlékezetnek és képzeletnek. A múltat felidézve akarva-akaratlanul mûködésbe hozzuk mindkettőt.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig nehéz megállapítani, hol a határ emlékezés és felejtés között. Paul Lendvai
2. A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk.
3. A múlt csak többé-kevésbé megbízhatatlan emlékképeinkben él, a jövőt tekint­ve csupán bizonytalan következtetéseket tehetünk, a jelen pedig a kettő határán örökké változó, elillanó pillanat. Ponori Thewrewk Aurél
4. Egy álomnál sose tudjuk, hogy kezdődött, ugye? Valahogy mindig az események közepébe csöppenünk.
5. Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember. Stephen King
6. Az emlékezet bizonytalan. Alkalmazkodik ahhoz, ahogy a világot értjük, megváltozik, hogy illeszkedjen az előítéleteinkhez. Holly Black
7. Az vagyunk, akivé a múltunk tesz, és akaratlanul is folyton tervezzük a jövőt. Scott Jurek
8. Az emlékezet természeténél fogva a múltba mutat. Csak arra jó, hogy megértsük, hogy kerültünk oda, ahol vagyunk. (...) Még ha fel is találnánk valami tökéletes egyenletet, amivel leírhatnánk a múltat, arra soha nem leszünk képesek, hogy a jövő egyenletét megalkossuk. Michelle Richmond
9. Eljön a perc, amikor választanunk kell az életünk és a képzelet között. A kettő nagyon közel van, de soha nem érinti egymást, ugyanis e kettő nagyon nagyon más.
10. Amikor fölbukkan valami a múltamból, valójában sohasem tudom, vajon igazában úgy történt-e, vagy csak most úgy képzelem, esetleg csupán kitalálom.