Az ENSZ felmérése szerint Ruanda lakosságának mintegy 35%-a él nyomorban. Az egyik meghatározás szerint azok tartoznak ebbe a legszegényebb kategóriába, akiknek húsznál is kevesebb tárgy van birtokukban. Egy cipő, egy toll, egy könyv, egy ing is külön tárgynak számít. Meg sem próbálom megbecsülni a saját tárgyaim számát, de úgy mondják, otthon, Magyarországon - ahol állandóan panaszkodunk, hogy nekünk milyen rossz, hogy éppen mink nincs - egy átlagembernek vajon hány tárgya van?

Kapcsolódó idézetek

1. Szegénynek lenni nem olyan rossz, legalábbis egy darabig. Addig szerintem kötelező, amíg meg nem szereted. Nekem például sokszor eszembe jut, milyen volt, amikor nem volt még itthon tusfürdő, csak szappan, vagy amikor ananászt kaptam karácsonyra, és hogy az életem első 23 évében nemigen volt új ruhám, csak használt. Nem volt az szegénység, én nem éreztem annak, élvezetes volt, izgalmas, kreatív, sőt, szerintem gazdagság volt az valahol. Megtanultam szobát festeni, ruhát varrni alapszinten, tervezgetni, és mindent kihozni abból, ami van. Szabó Eszter
2. Mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy és magával is visz valamit. Ezek legtöbbje nem látható, nem hallható, nem megszámlálható. Népszámlálások nem mutatják ki őket. Nélkülük azonban mit sem ér az egész. Robert Fulghum
3. Minden vagyonom elfér a nyeregtáskában. És ez jól is van így. (...) A legtöbb ember tulajdont akar. Földet, bőröndöket, kinek mi kell. Az ad nekik biztonságot. Pedig azt könnyû elveszteni. És a végén úgyse marad más az embernek, csak egy történet. Az legyen minél jobb!
4. Én az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és nyomorúságosra. Ez a két kategória létezik. Rettenetes alatt olyan végletes helyzetet értek, ha valaki vak vagy nyomorék, és így csinálja végig az életét. Bármi, ami ezen kívül esik, az nyomorúságos, úgyhogy ha szerencsével túljutsz az életen, akkor örülj, hogy nyomorúságos lehettél.
5. Én az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és nyomorúságosra. Ez a két kategória létezik. Rettenetes alatt olyan végletes helyzetet értek, ha valaki vak vagy nyomorék, és így csinálja végig az életét. Bármi, ami ezen kívül esik, az nyomorúságos, úgyhogy ha szerencsével túljutsz az életen, akkor örülj, hogy nyomorúságos lehettél.
6. Mi, emberek, természettől fogva szorongó lények vagyunk. És mit teszünk, hogy kompenzáljuk a bizonytalan jövő miatt érzett szorongásunkat? Mit teszünk, hogy úgy érezhessük: mi magunk irányítjuk az életünket? Tárgyak felé fordulunk, megvásárolható vagy magunknak elkészíthető alkalmatosságokhoz, használható és birtokolható dolgokhoz. Ezek a holmik, nem úgy, mint a szerelem, a boldogság, a nekünk kiszabott rövidke idő, maradandónak, ellenőrizhetőnek, szabadon alakíthatónak és uralhatónak tûnnek, ennélfogva biztonságérzettel ajándékoznak meg bennünket. A tárgyak. Õk a mi fogódzóink. Jannah Loontjens
7. Ha az ember nem érzi jól magát a saját bőrében, függetlenül a külső körülményektől, akkor esélye sincs megtalálni a boldogságát, vagy még inkább a valóban értékes dolgokat az életben, vagyis azt, ami igazán számít. Az emberek legnagyobb része azonban - sőt, ma már sokkal inkább azt mondom, hogy csak nagyon kevés kivétellel - nincsen jóban önmagával. Nem érzi jól magát a saját bőrében, a saját életében, a saját társaságában. Mi lehet ennél szörnyûbb? Hiszen saját magunkkal éljük le az egész életünket. Szabó Péter
8. A hátrányos helyzet viszonyfogalom. Mindig csak valamihez képest lehetünk hátrányban. Miért lenne eleve hátrányban a roma tanuló, a szegény gyermek, a kerekesszékkel közlekedő diák? Helyzete, objektív adottságai akkor válnak hátránnyá, amikor olyan körülmények közé kerül, hogy sajátosságai, megkülönböztető tulajdonságai egyszerre csak megnehezítik az életét.
9. Legtöbbünknek rengeteg tárgya van. Nincs ebben semmi baj. A kérdés csak annyi: "Mire való a sok dolog?" A tárgyaknak és a boldogságnak nincs közük egymáshoz. Andrew Matthews
10. Ma meghallottam, ahogy egy amerikai tinédzserlány az itteni gyermekek nélkülözését a sajátjához hasonlította, mondván, neki is milyen rossz, mert a szüleitől csak használt autót kapott. Nincs annál szegényebb, mint aki nem ismeri fel, milyen gazdagságban él. Richard Paul Evans