Az erkölcsi szabályok szabadságunkat akkor is korlátozzák, ha a formálisak ezt már nem teszik. Ezek a szabadság legrafináltabb korlátai.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek szabadsága mellett a korlátaikat is a jogaik között kell számon tartani. Edmund Burke
2. Amint valamiért vagy valakiért felelősséget vállalunk, önként korlátozzuk a szabadságunkat. Már egy könnyelmûen "adott szót" is meg kell tartani, ha nem akarunk a nem szavahihető emberek közé tartozni.
3. Erkölcsi korlátai vannak annak, hogy a jövedelemszerzés vagy a munkahelyteremtés érdekében meddig mehetünk el másokkal szemben - és ha ezeknek a céloknak érdekében érző lényeket nagymértékben károsítunk, akkor bizony túllépünk a határokon.
4. Ugyan ki dönti el, hol a határa annak, ami még ésszel felérhető? Én döntök saját korlátaim felől? Bizony! És ha nem eszkábálok korlátokat? Akkor szabad maradok. Vavyan Fable
5. A szabadság soha nem korlátlan vagy abszolút; aki teljesen szabad, az szeretet nélkül él. Ha valakit csak a saját kívánságai irányítanak, és másokkal nem törődik, hamarosan saját vágyainak a rabságában találja magát. Gary Chapman
6. Az erkölcsi törvények hely és idő szerint változnak. Egyesek ürügyet látnak ebben, hogy egyiket se tartsák be. Lucian Blaga
7. A színház, a mûvészet, a kultúra nemigen szereti a korlátokat. Sokkal szabadabb. Ha korlátok közé szorítják, eldeformálódik, nem lesz az, ami. Oberfrank Pál
8. Én csak azt érzem valódi szabadságnak, ha az érzelmeimre hallgatok - akár a józan ítélőképesség rovására is. (...) Úgy érzem, hogy akit az esze irányít, az nem szabad. Sütő Enikő
9. Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.
10. A kultúra a szabadság és a korlátok funkcionálisan összehangolt rendszere, amelyben bizonyos dolgokat elvárnak, másokat meg tiltanak - de mindez megkerülhető. Ha az ember valamit nagyon el akar érni, megtalálja azokat a kultúra által engedélyezett utakat, amelyek sokszor kerülőutak, sőt a választásuk sokszor visszalépést is jelent, illetve olyan dolgok elfogadását, amelyeket egyébként nem szeret az ember. De ha nagyon szeretnék elérni valamilyen célt, akkor képes vagyok rá, mert minden kultúra határai átjárhatók. Csak ehhez el kell különítened egymástól a kultúrát és magadat. Talán ez a legfontosabb ebben a dologban: hogy az ember el tudja-e különíteni saját magát a hiedelmeitől. Csányi Vilmos