Az erős középvállalkozótól a szegényes, többgyermekes családanyán át, az egyetemi végzettségûtől az egyszerûbbnek vélt kétkeziig, mindenki egy láncszem az otthontalanok táborában.

Kapcsolódó idézetek

1. Az erős középréteg is kerülhet utcára, még akinek több milliója is van, járhat úgy, hogy egyszer csak újra kell kezdeni. Egy életet.
2. Egyeseknek a születésükkor mindenük megvan, másoknak semmijük sincs, és ez csak rosszabb lesz: rossz környék, rossz iskolák, rossz tanárok, rossz szülők, vagy egyáltalán nincsenek is szülők. Fegyver, drog, erőszak, amerre csak nézel. Mintha az egész egy óriási összeesküvés lenne, amelynek az egyetlen célja, hogy ne maradj életben. Arról már nem is beszélve, hogy kezdhess valamit magaddal. A többség kudarcot vall. És a többségnek semmi esélye. Alice Katherine Applegate
3. A hajléktalanoknak, definíció szerint, nincs otthonuk. De a lakcím nem feltétlenül jelent otthont. Deirdre Mask
4. Sokan azt hiszik, a hajléktalan lét a társadalomtól való totális izolációt jelenti, a közösségen kívüli életet, és egyben a szabadságot, a függetlenséget is. A valóságban azonban a hajléktalanok a legkiszolgáltatottabb emberek, mások segíteni akarásától és segíteni tudásától függenek. Minden áldott nap, ha még felkelnek, számot vetnek az életükkel.
5. A nélkülözőnek sok minden hiányzik, a kapzsinak minden.
6. A hajléktalanok is emberek, sokszor olyan múlttal és sorssal a hátuk mögött, amit mi elképzelni sem tudunk.
7. Az egyedüllét nem csupán az egyedül élők osztályrésze. Sok házaspár él egy fedél alatt, érzelmileg azonban teljesen elszigetelődve egymástól. Gary Chapman
8. Mindenkihez szólni: egyszerûen lehetetlen. (...) A befogadók érdeklődés, mûveltség, képzettség szempontjából rétegzettek és ehhez alkalmazkodni kell. Csányi Vilmos
9. Kelet-Európa tábortüze körül mindenki egyformán csóró volt. Ugyanabban a szarban tapicskolt a tanár, a kőmûves, a laboráns, a buszvezető (a taxisok akkor is nagyon be voltak kötve a belügyhöz) és az éjszakai dobozolást vállaló joghallgató. Az azért nem véletlen, hogy ebben az országban tizenvalahány évig lehetett folytatni egy televíziósorozatot, ami egy lakótelepi panel lakóinak dialógusaiban a kilátástalan boldogtalanság anyagi hátterét listázta, az időjárásról szóló beszélgetések helyére emelve társadalmunkban a panaszkodást. Az egész ország ugyanazon a tábori konyhán állt sorba a csajkájával, nem nagyon volt értelme megjátszani magát az embernek.
10. Nem csak azok érzik magányosnak önmagukat, akik egyedül élnek, sokszor azok sem tapasztalják a család óvó-védő hatását, akik esténként nem az üres lakásba érkeznek haza. Õk azok, akiket hiába vesz körül família, a hozzátartozókhoz vezető úton valahol, valamikor csúnyán és nagyon eltévedtek. Szigeti Ildikó