Az erőszakkal kapcsolatos hozzáállásunk mélyen ellentmondásos. Olyan kultúrában élünk, ahol az emberek teljes joggal feldühödnek, ha az utcán pofon vágok valakit, ugyanakkor az emberi tevékenység miatti napi néhány száz faj kiirtása - ami ezer-tízezerszerese a természetes kihalásnak - még egy szemöldökfelvonást is alig eredményez.

Kapcsolódó idézetek

1. Az erőszakot a legkönnyebb és a legnehezebb megérteni a világon. Néhányan készek vagyunk rá, hogy hatalomvágyból használjuk, mások csak önvédelemből, megint mások egyfolytában, és vannak, akik soha. De van olyan is, aki más, mint a többiek, aki ok nélkül verekedik. Bennük több lehet az állati, mint bennünk, vagy talán több az emberi, de aki belenézett egyre sötétedő szemükbe, pontosan tudja, melyik fajtába sorolhatók. Nem tudni, vajon hiányzik-e belőlük valami, ami másokban megvan, vagy épp ellenkezőleg. Hogy kialszik-e bennük valami, mikor ökölbe szorítják a kezüket, vagy éppen meggyullad. Fredrik Backman
2. Az emberi faj tudathasadásos életet él. Mi vagyunk az egyetlen állatfaj, amely saját környezetéből furcsán kilógva kényelmetlenül érzi magát. Lehetséges, hogy ez sajátos kettős természetünknek köszönhető, lévén egyszerre biológiai és kulturális lények. A biológiai evolúció termékei vagyunk, ennek a lassú, természetes, az egyedek differenciális szaporodásával haladó folyamatnak, amelynek eredménye a populáció génállományának fokozatos kicserélődése. Ugyanakkor a kulturális evolúció is hat ránk, ezt pedig az események igen gyors, esetenként az emberi élet időtartamán belüli előrehaladása jellemzi. Bizonyos értelemben mindannyian állandó utazók vagyunk, egyik lábunkat biológiai evolúciós múltunkban vetjük meg, a másikkal óvatosan egyensúlyozunk tomboló kulturális jelenünkben. Talán az emberi élet ezen alapvető ellentmondása rejlik mai problémáink hátterében. David P. Barash
3. Az erőszak máig az emberiség elmebetegségének egyik megnyilvánulási formája. Hiszen kulturális lehetőségeink, melyek részben megvalósíthatók lennének, módot adhatnának rá, hogy konfliktusainkat erőszakmentesen, együttélésünket pedig konfliktusmentesen intézzük - értelmünk segítségével. Werner Pieper
4. Erősebb az indulat bennem, ha állatokat bántanak. Mert arra gondolok, hogy egy embernek még egy kiszolgáltatott helyzetben is marad talán valamennyi döntési lehetősége - persze csak ha nem olyan szélsőséges a helyzet, mint amikor mondjuk lebombáznak egy egész falut. De az állat- és növényvilágnak semmi esélye velünk szemben, totálisan kiszolgáltatottak nekünk, amikor letaroljuk, megöljük, kiirtjuk őket. Udvaros Dorottya
5. A xenofóbia nem a modern ember találmánya, hanem pont az ellenkezője ennek: a törzsi kultúrában a xenofóbia a túlélés eszköze. Bennünk mûködő ösztön, mivel az őseink a xenofóbiának köszönhetően maradtak életben, ezért ez fennmaradt, de közben a társadalom, ami körülöttünk van, ma már egész más kihívásokat állít elénk. Egy törzsben élve tényleg szükség volt arra, hogy gyanakodjunk, kizárjuk és megbélyegezzük azt, aki idegen volt. Abban a társadalomban, amiben most élünk, egyszerûen hátrányba kerülsz akkor, ha a mássággal nem tudsz kooperálni.
6. A civilizáció számtalan hasznos vívmánya mellett a természet erői az ember léte ellen fordulnak, ha az egyensúlyt biztosító élővilág pusztítása tovább folytatódik. Meg kell tanulnunk a tudással élni és nem visszaélni. Ez az út azonban legalább olyan kemény lesz, mint az, ahogy eljutottunk idáig. Tompa Anna
7. Hiába láttam annyi pusztítást és öldöklést - vagy talán épp azért? -, én máig teljesen értetlenül állok afölött, hogy az élet elfogadott, szentesített részének tekintjük, hogy emberek szétlövik, felrobbantják, kibelezik egymást erőforrásokért, földért, hatalomért, vagy akár csak elvekért. Al Ghaoui Hesna
8. Az ember, éppúgy, mint az állat, eredendően agresszív lény, természetéhez tartozik a kegyetlenség; és ha a civilizáció kegyetlenségének elfojtására kényszeríti, akkor az egyéni agresszió közösségi formákban keres kiutat: kisebb mértékben levezethető futballmeccsek és bikaviadalok által, de igazi kielégülés csak a népek egymás közti gyûlölete, a háború. Szerb Antal
9. Minden élőlény gyilkol valamilyen formában. Csak nézd meg az erdőt: az egyes fajok megölnek más fajokat. A mi fajunk minden más fajt megöl, beleértve az erdőt is, csak mi iparnak, nem pedig gyilkosságnak hívjuk.
10. A háború abszolút őrültségre vall. Nem holmi részleges, hanem abszolút őrültségre. Az embernek, mint állatfajnak ez talán a legsajátosabb megkülönböztetőjegye, hogy ki vagyunk téve az őrültség ezen szörnyûséges megnyilvánulásának.