Az időnek - még akkor is, ha szubjektív élményszerûsége gyengül vagy megszûnik - tárgyi valósága van, dolgozik, "időzít", változást érlel.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő nagyon relatív. Van, akinek pörög, van, akinek vánszorog, van, akinek megújul, és van, akinek megreked. Turóczi Ildikó
2. Az idő mindig valóságos, a rossz döntések keserûsége jelzi, hogy a perc létező dolog, szenvedni hónapokon át lehet, tûrni a savanyú vágyakozást. Várni, hogy elmúljon, hogy enyhüljön. Grecsó Krisztián
3. Tudjuk, az idő nem áll meg, de vannak dolgok, értékek, amelyek a sürgető idő ellenére is megállnak. Emberi erőfeszítés kell, hogy elpusztítsuk vagy hogy megőrizzük őket. Csoóri Sándor
4. Az idő is hozza és viszi a dolgokat, önkényesen, nemcsak mi állítjuk be cselekedeteinket és a jelenségeket az időbe. Van az, hogy a pillanat elhoz egy lehetőséget, s ennek pontos ideje van - s ha elmúlt a pillanat, egyszerre nem tehetsz semmit többé. Márai Sándor
5. Egy pillanatnyi öröm vagy bánat is megtanít arra, hogy az idő képlékeny. Vannak érzelmek, melyek felgyorsítják, mások lelassítják; néha úgy tûnik, hogy elveszett - mígnem egyszer csak tényleg elvész, és soha nem tér vissza.
6. Ki állíthatná, hogy az idő valóságos, csak azért, mert vannak óráink, hogy mérjük? Ki mondhatná meg, hogy minden pont ugyanabban a tempóban halad-e előre? Talán minden hátrafelé vagy oldalvást mozdul.
7. Emlékezetünk folyamatosan alakul, hol ez, hol az válik fontossá, kiemeltté, más meg ezzel egyidejûleg elfelejtődik. Időlegesen.
8. Az idő véges. Az idő nem állandóságot, hanem bizonytalanságot közvetít. Az időnek értéke van. Az idő fogy. Légrádi Gergely
9. Az ember az idő múlásával fejlődik, építkezik, és nem csupán saját cselekvéseivel teszi ezt, hanem abból is merít, amit mûvészi élménynek szokás nevezni. Koncz Zsuzsa
10. Az időérzékelés nagyban függ attól, az ember éppen mit csinál, mit érez. Francois Lelord