Az igaz barátok azok, akik szembesítenek önmagunkkal, még akkor is, ha az az igazság, hogy nem szívesen valljuk be önmagunknak, hogy még mindig sok mindent kell megtanulnunk, hogy néha segítségre szorulunk, és hogy talán egy kiváló lehetőségen nézünk át. Hallva az igazságot, más ösvényre vihet minket az élet, de sosem tudhatjuk hogy pontosan, melyik ösvényre kerülünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt mindig könnyû megállapítani, hogy kik a barátaink. Õk az egyetlenek, akik megmondják, mikor nézünk ki nevetségesen, mikor csapjuk be magunkat, vagy hogy mikor elég. De csak a legjobb barátok mondják meg az igazat, még akkor is, ha azzal megbántanak téged.
2. Egy barátot gyakran meg kell kímélnünk attól, amit valójában gondolunk. Amolyan hallgatólagos egyezség ez. Nem veszünk tudomást egymás hibáiról, és megőrizzük egymás titkait. A barátság nem az őszinteségről szól. Az igazság túl éles fegyver ahhoz, hogy olyasvalakivel szemben forgassuk, akiben megbízunk, és akit tisztelünk. A barátság az önismeretről szól. A barátunk szemében önmagunkat látjuk, mint egy tükörben. Segít megítélni, hol tartunk, hova jutottunk.
3. Ha valaki olyan "barátokkal" veszi körül magát, akik pusztán csak megerősítik a kifelé mutatott személyiségét, akik soha nem kíváncsiak álmaira és vágyaira, akik soha nem biztatják arra, hogy új utakat próbáljon ki, akkor elmulasztja azokat a lehetőségeket, amelyeket a barátság nyújthat. Az igazi barát olyasvalaki, akivel időnként bolondozhatunk, aki nem várja el tőlünk, hogy mindig a papírformát hozzuk; olyasvalaki, aki segít bennünket az önmegvalósításban, és ezért hajlandó osztozni a kockázatban, amely minden komplex tevékenységben jelen van. Csíkszentmihályi Mihály
4. Az igazi barátok azok, akik akkor vannak mellettünk, amikor jól megy a sorunk. Szorítanak értünk, örülnek a győzelmeinknek. A hamis barátok pedig azok, akik a nehéz pillanatokban jelennek meg, azzal a búval bélelt, "együttérző" arccal, pedig valójában kapóra jön nekik a szenvedésünk, hogy ezzel vigasztalhassák magukat nyomorult életük miatt. Paulo Coelho
5. Ha két ember az életük egyes szakaszában annyira közel áll egymáshoz, hogy őszinte barátság fûzi össze őket, akkor az hogyan múlhat el? Szerintem, ha valaki nem marad a barátunk életünk végéig, akkor az sohasem volt az igazán. Talán csak halálunk előtt fogjuk megtudni, ki is volt igazi barát. Papp Csilla
6. Mindig azt mondják, hogy szerelmek jönnek-mennek az életükben, de igazi csak kevés akad. Hát így van ez a barátokkal is. Lehet, hogy sok olyan ember van az életedben, akiknek tudod, mi a kedvenc színe, vagy időnként felköszöntöd a születésnapján - de csak kevesen vannak olyanok, akiket tényleg ismersz, és akikre valóban számíthatsz. Akiknek igazán kitárhatod a szívedet, és akikkel együtt tudsz nevetni vagy sírni. Nehéz igazi és jó barátokat találni, és még nehezebb megőrizni a valódi, mély barátságokat.
7. Annyi emberrel találkozunk az életben, de csupán néhány gyakorol nagy hatást szívünkre és lelkünkre. Õk azok, akik kitöltik gondolatainkat, s akik mindig fontosak maradnak számunkra: igaz barátaink.
8. Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk - mint például a szemináriumban -, akkor a végén az életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk. Paulo Coelho
9. Néha igyekszünk nem szembenézni az igazsággal, vagy azzal, amitől megváltozik az életünk. Néha az igazság nehezen derül ki, néha azt szeretnénk, hogy ne kerüljön napvilágra. Néha az igazság nem az, amiben reménykedtünk, de velünk marad azután is, hogy kimondatott. De melyik igazságért vagyunk a leghálásabbak? Amit nem reméltünk, és mégis az ölünkbe hull.
10. Nem az az igazi barátunk, akivel felületesen, egyik dologról a másikra hirtelen szökkenve s könnyedén kacagva társalgunk, hanem az, akivel egy-egy tárgyba elmélyedünk, rajta elménket csiszolva vitázunk, egymás nézeteit őszintén kicseréljük, még akkor is, ha merőben ellenkeznek egymással, anélkül, hogy minket, a vitázó feleket, hajbakapatnának. Kornis Gyula