Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk - mint például a szemináriumban -, akkor a végén az életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az igaz barátok azok, akik szembesítenek önmagunkkal, még akkor is, ha az az igazság, hogy nem szívesen valljuk be önmagunknak, hogy még mindig sok mindent kell megtanulnunk, hogy néha segítségre szorulunk, és hogy talán egy kiváló lehetőségen nézünk át. Hallva az igazságot, más ösvényre vihet minket az élet, de sosem tudhatjuk hogy pontosan, melyik ösvényre kerülünk.
2. Minden ember életében akad pár pillanat, mikor választásra kényszerül. Néhányan észre sem vesszük, hogy megtörténik, a többség nem is tud előre tervezni, de mindig van egy pillanat, mikor az egyik utat választjuk a másik helyett, és ennek életünk hátralevő részében viselnünk kell a következményeit. Ettől függ, milyen emberek leszünk, mások és saját magunk szemében. Fredrik Backman
3. Az ember, még ha tinédzser is, mégiscsak azokkal van szívesen, akik megértik, és akik ugyanúgy gondolkodnak a világról. Persze az se várható el, hogy teljesen pontosan ugyanazt gondolja mindenről az ember. Szentesi Éva
4. Az emberek mindig akarnak valamit, aztán az ellenkezőjét akarják, de azért egy kicsit talán mégis másképp, a végén pedig megsértődnek, amiért a másik nem érti, hogy tulajdonképpen nem is azt akarták, amit mondtak. Erlend Loe
5. Szeretjük hallani, amikor valaki kimondja azt, amit mi is gondolunk, főként, ha tudjuk, hogy mások nem értenének egyet vele. Ezért tartanak össze a hasonló gondolkodású emberek, pedig sokkal előrébb vinne, ha olyanok társaságát keresnék, akik másként vélekednek.
6. Emberek, akiknek élete egyszer érintette egymást, kell, hogy új formát találjanak kapcsolatuknak, ha ők maguk különböző irányba haladnak is. És jelenlegi egyetértésük része lesz új életüknek is. Senki nem birtokolhat egy másik embert. Ha együtt vagyunk, birtokosai vagyunk saját magunknak, a természetnek és az időnek. Ilyen egyszerû ez. Liv Ullmann
7. Vagyunk valamilyenek, annak megfelelően, ahogy neveltek, amik ránk ragadtak, illetve amiket eltanultunk másoktól. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy nem jól csináljuk, és a boldogabb élet érdekében elengedhetetlen a fejlődés és a változás. Kollár Betti
8. Mindig beleszeretünk olyan emberekbe, akik megélnek valamit abból, ami bennünk is ott van, amit mi azonban kevésbé éltünk meg. Sohasem fogjuk megtalálni az ideális társat, aki minden érzésünket megszólítja. Mindig lesznek olyan emberek, akik egy másik oldalát szólítják meg. El kell búcsúzni az illúziótól, amelyet a másik férfiról alkotott, s meg kell tanulnia igent mondani: önmagára átlagosságával együtt és barátjára, akinek szintén megvannak a maga pozitív és az inkább nehezebb oldalai is. Meg kell gyászolnia, hogy sem ön, sem pedig barátja nem eszményiek. Anselm Grün
9. Mindig van mit tanulnunk magunkról. Ha másokkal beszélgetünk, akkor lehetőségünk nyílik meghallgatni magunkat. A beszélgetőtársaink visszajelzést adnak, ezzel pedig reflexióval szolgálnak önmagunkról. (...) Ha egész életünket egyedül éljük le egy szigeten, akkor amellett, hogy nincs senki, akihez hasonlíthatnánk magunkat, olyan ember sincs, aki reagálhatna a jelzéseinkre, vagyis senki, aki tükörként szolgálna. Meg kell osztanunk magunkat ahhoz, hogy tanulhassunk magunkról. Michael Slepian
10. Annyiféle ember vagy, ahányan néznek és ahányan szeretnek és ahányan nem. Egymást gyûlölő személyek mindig azonosan érzékeltetik a másik utálatosságát. Ezért teszed okosan, ha közelről megszemlélsz valakit, mielőtt ismeretlenül elfogadod róla mások méltató vagy dorong ítéletét. Vavyan Fable