Az igazi értelmiségi sose játszik a néppel, sose törleszkedik hozzá. Komolyan beszél a néppel, mint tulajdon magával, mivelhogy ő maga is a nép.

Kapcsolódó idézetek

1. A bölcs ember nem hagyja kormányozni magát, és nem igyekszik másokat kormányozni; azt akarja, hogy mindig csak az ész kormányozzon. Jean de La Bruyére
2. Az igazi mûvész a hozzá nem értő embertől nem vár sem dicséretet, sem becsmérlést. William Morris Hunt
3. A mesterségét igazán értő ember maga van leginkább tisztában hiányosságaival, s ez okból nem önelégült. És soha nem fogja magasztalni képességeit.
4. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az értelmiségi lét mûködhet úgy, hogy nem veszünk tudomást a körülöttünk zajló csatározásokról. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy írónak lenni, színésznek lenni, festőnek lenni, zenésznek lenni egy parnasszuson való élést és nem figyelést jelent arra, hogy mi történik. Ha értelmiségi az ember, alakítja a közvéleményt.
5. Bölcsnek lenni, ez azt jelenti, hogy az ember fölébe emelkedik örömnek és bánatnak, aggodalomnak és részvétnek, becsvágynak és sértődésnek. Bölcsnek lenni annyit tesz, mint a dolgok fölött állni, semmit és senkit nem gyûlölni vagy szeretni, de egyúttal mások elzárkózását vagy rokonszenvét is tökéletes közönnyel fogadni. Aki valóban bölcs, az semminek sem tulajdonít jelentőséget. Megközelíthetetlen, és semmi sem árthat neki. Michael Ende
6. Igazi értelmiségi alighanem csak abból lesz, aki harmadízig az, aki már nem úgy csipegeti össze a kultúrát, hanem benne növekszik, és a levegővel szívja magába. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
7. Aki arra törekszik, hogy értelmes ember legyen belőle, annak nem marad ideje a csintalankodásra; ez a hajlam elmúlik magától. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
8. Az igazán mûvelt ember (...) nem büszkélkedik a vagyonával, mert sokkal többre becsüli egyéniségét. Ralph Waldo Emerson
9. Egyetlen igazán becsületes ember sem akar meggyőzni másokat a becsületességéről. Az igazán becsületes emberek jóformán észre sem veszik, hogy azok. Karen Joy Fowler
10. Az ember sohasem tûzi homlokára minden gondolatát, nem kiáltja világgá mindazt, ami megfordul a fejében, hiszen akkor egész életében járna a szája, és környezete elátkozná őt összeférhetetlensége miatt. Te is, én is csak az őszinte szóból érthetünk, úgy, hogy közben a lényeget sem hallgatjuk el egymás előtt, vagy nem hamisítjuk meg, akkor sem, ha úgy látszólag könnyebb lenne az egyezség...