Az igazi festészet ott kezdődik, hogy vissza tudja-e adni a mûvész azt a valamit, ami az emberből kisugárzik, és szinte majdnem megfoghatatlan.

Kapcsolódó idézetek

1. A mûvészet természeténél fogva valami olyat próbál megragadni, ami megragadhatatlan. Az ember minden mûalkotással eszközt teremt, hogy kifejezzen valamit, egyetlen dolgot, amiről a mûvészet eredetileg szól. Veres Attila
2. A mûvészet az emberben és a természetben megnyilvánuló rejtelmesnek, isteninek érzéki visszaadása. Liszt Ferenc
3. A mûvészet az, ami valamiféle valóságot fejez ki. A mûvész képes arra, hogy benyúljon valamely, számunkra megközelíthetetlen világba (...), megragadjon valamit, azt ki is hozza onnan, és úgy tudja kifejezni, hogy én, a hallgató, olvasó, néző is megérezzem, hogy miről van szó. Vekerdy Tamás
4. A valódi mûvészet elsősorban abban rejlik, hogy megtaláljuk a valóban szép dolgokat, másodsorban abban, hogy azokat megfelelően adagoljuk, és ezáltal tényleg a lehető legtöbbet kapjuk tőlük.
5. A mûvészet úgy tud gyógyítani, hogy az életet a léttel - amitől elszakadt - újra összeköti. Erre csak a mûvészet képes, mert a mûvészet - akár alkotó az ember, akár befogadó - őrzi az ember nyitottságát.
6. Az igaz mûvészet tudatosítja az emberben, hogy több a sorsánál, tisztább, szeretetreméltóbb, és többre érdemes a jelenleginél. Bessenyei Ferenc
7. Az igazi mûvész újra és újra megteremti önmagát, miközben egyre magasabb szintre jut, és egyre megvilágosodottabbá válik. Meghaladja önmagát és összhangba kerül az Univerzummal, átgondol, megbékél, megszabadítja az elméjét, megvilágosodik, gyógyít és inspirál, magasabb szintre emelkedik, és minél magasabbra kerül, annál összeszedettebbnek kell lennie.
8. A festőmûvésznek egészen közel kell kerülni az ábrázolni kívánt személyhez. Személyes kapcsolatba kell kerülnöm vele, ha hitelesen szeretném megfesteni.
9. A mûvészet szükségképpen az életet tükrözi, mintegy megtisztítja a lényeget az esetlegességektől, és a végén életszerûbb lesz, mint maga az élet.
10. Egy festmény nem csupán festékből áll. Olyan alkotás, amelyben tetten érhető a mûvész agya, technikai tudása és érzelmei, és túl ezeken arra szolgál, hogy elmeséljen nekünk valamit, miközben a mi agyunkból is érzelmeket vált ki. A festékből így lesz szépség, így válthat ki belőlünk csodálatot vagy éppen megdöbbenést. A festéket a mûvész tölti meg élettel, az élmény pedig a befogadóval folytatott kommunikáció révén jön létre. Dick Swaab