Az igazi népszerûséget (...) a hanglemez és a televízió szerzi meg egy-egy mûvész számára.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy elismerés van. (...) A közönség számít, semmi más. Ha ki tudsz adni egy lemezt és azt meg is veszik. Szikora Róbert
2. Bárki ismertté tehető a tévé segítségével, a lényeg, hogy kellően sokan nézzék az adott mûsort.
3. A mûvészet arra való, hogy meglepje a közönséget.
4. A megbecsülés serkenti a mûvészeket. Marcus Tullius Cicero
5. A televízió kizsákmányolja a színészt, hamis népszerûséget ad neki, majd eldobja, mint egy kiürült zsákot. A televízió-népszerûség hamis népszerûség, a tévé-sztárok álsztárok, egy-egy filmsorozat főszereplője, mondjuk, néhány hónapra az ország leghíresebb színésze lesz, majd a süllyesztőbe kerül egy másik sorozat kedvéért. Ez a mozifilmnél nem fordulhat elő... ott a közönségnek legalább ki kell fejteni némi erőfeszítést, hogy lásson bennünket; fel kell öltöznie, kocsiba vagy taxiba kell szállnia, el kell jönni, stb. A tévé előtt csak leül, s megnézi a heti üdvöskét. Jean-Paul Belmondo
6. A közönség megérdemli, és fontos, hogy az embert is ismerje, ne csak az előadót. Péter Szabó Szilvia
7. A tévé (...) egyet feltétlenül közvetlenebbül tolmácsol a nyomtatott szónál: az őszinteséget. Azt is, ha van, azt is, ha nincs.
8. A mûalkotás sikere az, hogy létrejött és autentikusan meg tudja ragadni a világot, a népszerûsége ebből a szempontból másodlagos kérdés. Háy János
9. A mûvészet gyógyító hatású. A mûvésznek is, és annak is, aki az adott mûvet befogadja.
10. A nagy előadómûvészek hatásának a titka, hogy egyetlen hangsúllyal, egyetlen taglejtéssel, akármilyen közönséges, elcsépelt mondat legyen is az, egész múltat, egy egész sorsot képesek tömöríteni.