Az igazi siker az a pillanat, amikor az olvasó meghitt kettesben a könyvvel valami boldogságfélét érez. De olyankor az író nincs jelen.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember boldog, ha vannak könyvei, de boldogabb, ha nincs rájuk szüksége.
2. A boldogság benned van. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyi helyeslést kapsz, vagy hogy hány ember dicsér meg. A boldogság akkor jön, amikor úgy gondolod, tettél valami igazán jelentőségteljeset.
3. Nem az a siker, ha tízen odajönnek autogramot kérni, se az, ha százzal több "barátom" van. Az igazi a belső siker. Ami igazán fontos, az az, hogy magamnak bizonyítsak, de valójában az csak egy pillanatig tartó érzés, amikor elégedett lehetek. Utána újabb elégedetlenségi hullám jön, újra teljesítenem kell, ez a folyamat hajt mindig előre.
4. Az igazi boldogság titka: felismerni a boldogságot akkor, mikor az ember éppen megéli, s nem utólag visszavágyódni rá.
5. Ha tízezer ember olvassa is egy időben ugyanazt a könyvet, mindegyikük saját látványát idézi fel, saját hangjait, mozdulatait, arcvonásait, érzelmeit teremti meg. Nem egy könyv lesz az, hanem tízezer. Nem csak a szerző alkotása lesz, hanem a szerző és minden egyes olvasó együttmûködésének gyümölcse. Isaac Asimov
6. Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még a beszéd sem kell. Egy érzés suhan át köztetek. Nem vagy egyedül. Marilyn Monroe
7. Magáért a sikerért semmit nem szabad csinálni. A siker egy állapot. Önmagában elérhetetlen. Amikor eltervezel valamit, és képes vagy végigcsinálni, akkor megszáll az érzés, hogy sikeres vagy, de ez csak pár pillanat. Egy megfogalmazhatatlan, elérhetetlen valami. Kaszás Géza
8. Az írás magányos foglalkozás. Nagyon fontos, ha van valaki, aki hisz az emberben. Nem kell szónokolnia róla: rendszerint az is elég, ha hisz. Stephen King
9. A nagy boldogság nem mindig foglalható szavakba. A beszéd néha elszürkíti az élményt. Mindannyian éltünk már át ilyen pillanatokat. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor tekintetünk a másik lelkébe mélyed, amikor egyetlen gesztusából megértjük a másikat, amikor egy mosoly vagy egy kinyújtott kéz elmélyíti a közös élményt. Egy csöndes, boldog erdei séta, az együtt látott naplemente, az ébredés egy csodálatos éjszaka után vagy mások társaságában, a lélek szótlan, de annál beszédesebb, az adott pillanatban csakis kettőnk számára érzékelhető megnyilvánulása. Amikor a hallgatást betölti az összetartozás érzése, akkor valami nagyszerû dolog megy végbe két ember között. A lélek tudja, hogy minden rezdülése olyan, mint a másiké, hogy egyformán éreznek, és egyformán látnak. Érzi, hogy elismerték és megértették. Pierre Franckh
10. Az írónak az a legnagyobb élménye, ha önmagára talál. Megtalálja a helyét. A hangját. Akkor tudja teljesíteni azt, amire született. Zászlós Levente