Az igazi tudós a laboratóriumában él, és nem vesz tudomást a külvilágról; sokszor bogaras, elhanyagolja külsejét, mert keveset törődik önmagával. Megvakul, mert fáradhatatlanul kutat a mikroszkópjával; aki önként fertőzi meg magát tuberkulózissal, kolerával, hogy megismerje a betegségek terjedésének tüneteit; a robbanásveszély tudatában készíti el azt a vegyületet, amelynek esetleg áldozatául esik. Ilyen a tudós szellem, akinek a természet feltárja titkait, és akit a feltaláló dicsfénye övez.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy tudósnak megvan a saját elképzelése a világról, vannak olyan meggyőződései, amiket nem tud bizonyítani. Egy jó tudós ilyenkor úgy fogalmaz, hogy "nézd, szerintem ez így van, de nem tudom minden kétséget kizáróan igazolni".
2. A tudós szellemi munkájában nem csak a kor szavára hallgat, hanem személyes motivációkra is. E tekintetben a tudós éppen olyan, mint a többi halandó. A kor szükségletei csak a tudományos előrehaladás általános kereteit szabják meg. De a tudós mint egyén nem a korigényben lel élvezetre és kalandra, őt nem a kor szava serkenti magányos, éjszakába nyúló munkára. A tudós ugyanolyan személyesen érdekelt saját mûvében, mint a költő.
3. A tudós naiv hittel szerkeszti elméleteit, sokszor szertelenül, vad fantáziával. Ezek az elméletek nem igazságok, nem felismerések, nem megtalált törvények, hanem modellek, mûködő elmekonstrukciók, be lehet őket indítani, szabadon változtatni, egyszerûsíteni, bonyolítani, lehet velük játszani. Többek között ki lehet őket próbálni a gyakorlatban. És ekkor az elmélet sorsa eldől, vagy eredménytelen a gyakorlatban, és akkor rövidesen a szemétdombra kerül, vagy valamivel jobb, mint amit eddig alkalmaztunk, valamit pontosabban ír le vagy jósol meg, mint az előző elmélet, és akkor használjuk. Használjuk, hiszünk benne, mindaddig, amíg egy jobb nem akad. Ennyi a tudomány, nem több és nem is kevesebb. Csányi Vilmos
4. A tudósok nagyon ambiciózus személyiségek, tele versenyszellemmel. Ha úgy gondolnák, hogy a filozófia a segítségükre lehet, megtanulnák és használnák. De nem teszik... Lewis Wolpert
5. A tudós a valóságot akarja lehetőleg visszatükrözni, amint van; a mûvész a valóságot törekszik alakítani úgy, hogy eszményeinek megfeleljen. Kornis Gyula
6. A tudomány nem nélkülözheti a mûvészetet. A mûvészet az ember lelkéből fakad, akárcsak a tudomány. Az igazi tudós egyúttal mûvész is, mert a helyes mellett meglátja a szépet is. Az igazi mûvész és tudós a jó diadaláért küzd, ezért pap is. G. Hajnóczy Rózsa
7. Az igazi tudós (...) kész arra, hogy elviselje a megpróbáltatásokat, akár még az éhezést is, csak hogy senki ne szabja meg neki, hogy milyen irányba folytassa a munkáját. Szent-Györgyi Albert
8. Korántsem igaz, hogy a kutató ûzi az igazságot; az igazság ûzi a kutatót. Õ meg csak elszenvedi. Ami igaz, az igaz, és ami tény, az valóság akkor is, ha mit sem törődik a kutatóval: benne csak a szenvedély él irántuk, a tényszomj, ez formálja jellemét, s ő maga egy fenét törődik vele, hogy megállapításaiból mi kerekedik ki a végén. Robert Musil
9. A tudomány az én szememben egy sajátos életforma, és a tudós, az egy közönséges ízlés, egy - az ismeretlenre, az ismeretlen kihívásra különösen fogékony alkatnak a realizálódása. Marx György
10. A mûvész attól mûvész, hogy az ábrázolásban hisz, ahhoz "van szeme", arról látja, hogy elvezethet a világ mélyebb összefüggéseinek megismeréséhez. Egy tudós abban hisz, hogy a tudomány a maga nagyon szûkre szabott, tisztán racionális eszközeivel is elvezethet a mélyebb megismeréshez. A tudósnak ahhoz "van szeme", hogy meglássa saját szakterületén a világnak azokat az igazságait és rejtett összefüggéseit, amelyek ezekkel az eszközökkel jól megragadhatók. Mérő László