Az igazság az, hogy a legnagyszerûbb pillanatok nagy valószínûséggel akkor bukkannak fel, amikor a legkétségbeesettebbek és legboldogtalanabbak vagyunk, és a legnagyobb hiányt szenvedjük el. Csak a hiány ezen pillanataiban vagyunk képesek kilépni saját magunk mocsarából, és más utakat vagy jobb válaszokat keresni.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak olyan pillanatok, amikor az élet forgatagában vergődünk, amikor szembesülünk a születéssel és az elmúlással, amikor szembesülünk a természet vagy a szeretet szépségeivel, vagy amikor megismerjük az iszonyatos magányt - pillanatok, amelyek során hirtelen belénk hasít a szent és csodálatos felismerés, amikor végre meglátjuk a dolgok lényegét. Mary Doria Russell
2. Vannak pillanatok, amikor a dolgok hirtelen leegyszerûsödnek, letisztulnak bennünk. Amikor világossá válik, mi a fontos, ki a fontos, hogyan is kellene élni. Milyen jó lenne, ha ehhez nem kellene egy autóbaleset, egy szörnyû diagnózis, valamilyen tragédia! Bölcskei Gusztáv
3. Milyen rettenetes, hogy életünk legkimagaslóbb pillanatai és állapotai csak a legbanálisabb kifejezésekkel közelíthetők meg, és hogy valószínûleg csakugyan ezek a legbanálisabb pillanataink! Ilyenkor ugyanolyanok vagyunk, mint más ember. Szerb Antal
4. A való sokszor oly rideg! Nem csoda tehát, ha az ember, jóllehet megnyugvását egyedül a valóságban találja, gyönyörûségét mégis olykor a kellemes csalódásokban keresi.
5. Jó beszélgetni! Csevegni, jókedvûen, mélyen, őszintén, hogy kibukjon belőlünk végre az, amiről magunk se tudtuk, hogy bennünk van!... Akkor jövünk rá, amikor kimondjuk! (...) Életünk legnagyobb pillanata, amikor megnyílunk egymás számára. Müller Péter
6. Szükségünk van azokra a pillanatokra, amikor rádöbbenünk, valami nincs rendben velünk, valami hibádzik, nem vagyunk tökéletesek, nem vagyunk bûntelenek. A bûn pillanatai, a megbánás pillanatai, azok a pillanatok, amikor önbecsülésünk alábbhagy, amikor kínzóan elégedetlenek vagyunk magunkkal - mindez elengedhetetlen a fejlődésünkhöz.
7. Akkor tanulunk igazán, amikor az élet rákényszerít. Válságok idején, az élet fordulópontjain, születések és halálesetek alkalmával értjük meg létünk legmélyebb igazságát: kizárólag kapcsolatokat érdemes gyûjtenünk. Barátokat, akikkel közösen gondolkodhatunk, akikkel együtt örülhetünk a pillanatnak és akikkel összefogva talán megmenthetjük a világot.
8. Legrosszabb fájdalmainktól az elhagyatottság, a magányosság érzése ment meg bennünket, annyira azonban mégsem vagyunk magányosak, hogy a "többiek" ne "tekintsenek" ránk bajunkban. Így értendő, hogy néha azok a boldog pillanataink, amikor eltölt s végtelen nyomorúságba emel bennünket magányosságunk érzése. S így értendő, hogy a boldogság gyakran csak egyszerû önsajnálat. Albert Camus
9. Válságos időben kell megügyelni az embert, És csak a balsorsban látszik meg, hogy mi valóban, Mert az igazság ekkor tör csak elő a szívéből, Ekkor hull le az álarc, s tûnik elő a valóság. Titus Lucretius Carus
10. Minden ember életében elérkezik egy pillanat. Valamiféle válság, amikor rádöbben, hogy amiben addig hitt, nem is volt igaz. Ez mindenkivel megtörténik, csak az a kérdés, hogy ez a tudás milyen változást hoz az illető életében. Legtöbb esetben ugyanis egyszerûen jó mélyre elássák magukban e tapasztalatot, mintha nem is létezne. Így öregszenek meg, ettől lesz ráncos az arcuk, görbül meg a hátuk, húzódik össze a szájuk és minden ambíciójuk. A tagadás súlya alatt. Az óriási nyomás következtében. De nem csak ez az egyetlen út áll az emberek előtt. A legbátrabb vagy legőrültebb dolog bárki számára nyitva áll: a változás lehetősége. Matt Haig