Ugrás a tartalomra
Az igazság nem félelmetes. Az embereknek, ha már megértették, a következményeivel együtt, és tudják, hogy nem rejtegetnek előlük valami fontosat, többé nincs okuk félni. Az igazság akkor rémisztő, ha úgy gondoljuk, hogy csak egy részét ismerjük. Márpedig (...) a hatalmon levők szeretik, ha az emberek félnek. Így igyekeznek minél jobban rátelepedni az igazságra, illetve úgy kiszínezni vagy megszûrni azt, hogy félelmetesnek tûnjék. Ha nem kellene félnünk attól, hogy bizonyos tényeket elrejtenek előlünk, akkor a már ismert tényekkel is könnyebben megbirkóznánk.
Kapcsolódó idézetek
-
Hogy mi a baj a hírekkel? A válasz pofonegyszerû: azok, akiknek hatalom jutott a kezükbe, szeretik, ha az emberek félnek. Egyenesen érdekükben áll. Jól jön nekik, ha az emberek megbénulnak a félelemtől, például a puszta gondolatra, hogy bármikor meghalhatnak. Márpedig mindig lehet találni valamit, amitől félhetünk.
Mira Grant
-
Mind félünk tőle, hogy kifürkészik az érzéseinket és a titkainkat. Pedig az igazság az, hogy nincs olyan rejtett dolog, ami a felszínre ne kerülne.
-
Mit szólna akkor, ha a tudomány lehetőséget kínálna arra, hogy megtudjuk az igazat a halál utáni életről? Akarná látni a bizonyítékokat? A legtöbb ember erre a kérdésre azonnal igennel válaszolna. Nem gondolnák végig, hogy ez a tudás örökre megváltoztatja őket, mindent más színben tüntetne fel, ami fontos volt a számukra; fényében másként értékelnék addigi törekvéseiket és céljaikat. Tegyük fel, hogy a kiderített igazság idegesítő. Félelmetes. Vajon maga meg akarná ismerni? Még akkor is tudni akarná az igazat, ha nem felemelő, hanem iszonyatos? Mi van akkor, ha nem élvezetes, hanem rettenetes? Ha legalább olyan mértékben külön, idegen és döbbenetes, mint amennyire megvilágosító?
Dean Ray Koontz
-
Egy beszélgetés során nemcsak a kérdésekre kapunk választ (...). Az emberek résen vannak, amikor a téma veszélyes lehet számukra, de abban a pillanatban, hogy mindennapi beszélgetésre váltunk, elengedik magukat, átadják magukat annak a megkönnyebbülésnek, hogy igazat mondhatnak, ami mindig sokkal könnyebb, mint a hazudozás. Így aztán elejtenek egy aprócska tényt, amiről nem is tudják, hogy mennyire megváltoztatja a dolgokat.
Agatha Christie
-
Gyerekkorunkban szinte mindannyian, akik itt vagyunk, (...) azt hittük, hogy az igazság automatikusan felülkerekedik. Hogy az erény elnyeri jutalmát. Hogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett. De fokozatosan rá kell döbbennünk, hogy ez nem így van. (...) Az embereknek önmaguknak kell kikényszeríteniük az igazságot, és ez nem könnyû. Mert a hatalomra gyakran veszélyes lehet az igazság, és gyakran nagy kockázatot kell vállalni a hatalom elleni harcban.
-
Az ember attól fél, amit nem ismer. Mihelyt a megismerés, a tudás világossága ráragyog, minden félelmetes dologról kiderül, hogy valójában egy olyan saját részünk, amivel nem akartunk szembenézni, és lenyomtuk a tudatalatti sötétjébe. Ha megtudod, megismered, hogy mi ez a szörny, ha nevén nevezed, többé nem fog ártani neked.
Ara Rauch
-
Néha igyekszünk nem szembenézni az igazsággal, vagy azzal, amitől megváltozik az életünk. Néha az igazság nehezen derül ki, néha azt szeretnénk, hogy ne kerüljön napvilágra. Néha az igazság nem az, amiben reménykedtünk, de velünk marad azután is, hogy kimondatott. De melyik igazságért vagyunk a leghálásabbak? Amit nem reméltünk, és mégis az ölünkbe hull.
-
Ó, micsoda hátborzongató nagy gyönyörûség az igazság! Nem csoda, hogy emberek pokoli kínok közt haltak meg érte, nem csoda, hogy fanatikus szerelmesei vannak, nem csoda, hogy nem félik a börtönt, a számûzetést, a földi poklot, a halált! Kimondani az igazságot, átgázolni érette megcsúfolóinak tömegén, eltûrni a bántásukat, a szeges korbácsot, amit a hatalom a kezükbe adott - mindenért, mindenért megvigasztal az a tudat, hogy néhány ember szemében szikrát fakasztottunk, s hogy kikerestük a lelkükben ezt a szent érzést. Ó, minden ember tele van az igazsággal, ha van valaki, aki megmutatja neki.
Molnár Ferenc
-
Az igazság, főként a mi bonyolult és áttekinthetetlen világunkban, mindig összetett, sokszor ambivalens, homályos, nehezen kideríthető. Kellemetlen is lehet, mert nem könnyû bánni vele. Márpedig az ember nyilvánvalóan, talán ösztönösen igyekszik elkerülni azt, ami kellemetlen.
Axel Hacke
-
Félünk a sötétben. (...) De mitől félünk valójában? Nem magától a sötétségtől, hanem a benne rejtőző igazságtól.