Az írás, a mû sosem azonosulás és mindig gazdagítás. Többlet egyéni hanggal, sajátos színnel, új formanyelvvel, egyéni életérzéssel!

Kapcsolódó idézetek

1. Egy mûalkotás lényege mindig újszerûségében rejlik (új forma, új stílus, új látásmód). Milan Kundera
2. A mûalkotások egymásra épülnek, egymást meghaladják, és mindig valami újat képviselnek egy előző állomáshoz képest. (...) Nem megújulni kell, hanem változni. Én nem új mûveket csinálok, hanem más mûveket. Azt hiszem, a mûvészetnek ugyanaz az értelme, mint az életnek: ez pedig a folytathatóság fenntartása. Weber Kristóf
3. Az írás nemcsak komoly, hanem bonyolult dolog is, mikéntjét és értelmét nem könnyû meghatározni, elmondani. A mû bennünk születik, a "mi" mûvünk! Mondhatnám, a mû mi magunk vagyunk! Ez az írás szubjektív oldala. De úgy vagyunk mi a mû, hogy a világot minősítjük általa, az életet hitelesítjük.
4. Valamely tény, egy mû minden kornak és minden új típusú embernek új hangon beszél. A történelem mindig új igazságokat mond. Friedrich Nietzsche
5. Lehet, hogy van a regényeknek idejük, hogy eljő az ő idejük, akár többször is, jön-megy egy könyv ideje, s mikor ideje van, s az itt, akkor hangosabban szól, lehet, mindenesetre én azt is gondolom, hogy az irodalmi mûveknek, és nemcsak a remekmûveknek, mindig és akárhol van, lesz egy fölülete, szintje, dimenziója, egy oldala, ami mutatja magát, ami él, ami nézhető. Ami felénk fordul. Változik az idő, változunk benne mi, a mû pedig végtelen. Akár egy élőlény: kimeríthetetlen. Esterházy Péter
6. A tudományban, a technikában nem lehet kétszer ugyanazt a dolgot feltalálni. A mûvészetben: ahány egyéniség, annyi könyvet lehet írni ugyanarról a témáról, és mégis mindig új könyv lesz. Grigorij Baklanov
7. A mûvészet számomra mindig felfedezés. Leleplezés, újraszületés, újrafeltalálás. Jared Leto
8. Az irodalmi mû mindig fikció, és nem a valóságos történések mérlegén kell jól szerepelnie, hanem a belső rendszere alapján. Ha jól van megírva valami, akkor annak rám is úgy kell hatnia, mint az olvasóra, meg kell szólítania a saját belső valóságomat. Háy János
9. A mû, az igazán jó mû mindig önálló életet él, függetlenül szerzőjének sorsától. Benedek Szabolcs
10. A jó olvasó nem az írót keresi a mûben, hanem saját magát. S a mûnek, ha valóban mû, annyi jelentése van, ahány olvasója. Ezért kimeríthetetlen.