A mû, az igazán jó mû mindig önálló életet él, függetlenül szerzőjének sorsától.

Kapcsolódó idézetek

1. A jó mû az, amely újraolvasásakor még az alkotójának is újat mond.
2. A valódi irodalmi mû, nem is okvetlenül a remekmû, mint egy élőlény: kimeríthetetlen. És szabad. Esterházy Péter
3. A jó mû a maga méretein belül és adottságai keretében mindig teljesség!
4. Az a mû, amelyet elolvasnak: él, az a mû, amelyet másodszor is elolvasnak: megmarad. Alexandre Dumas (ifj.)
5. A jó olvasó nem az írót keresi a mûben, hanem saját magát. S a mûnek, ha valóban mû, annyi jelentése van, ahány olvasója. Ezért kimeríthetetlen.
6. Az irodalmi mû mindig fikció, és nem a valóságos történések mérlegén kell jól szerepelnie, hanem a belső rendszere alapján. Ha jól van megírva valami, akkor annak rám is úgy kell hatnia, mint az olvasóra, meg kell szólítania a saját belső valóságomat. Háy János
7. Az elkészült mû önálló életbe kezd. Ha csak nem halva született.
8. A mûvek függetlenednek az írótól, felragyognak vagy eltûnnek, és ez nem feltétlenül szól a minőségükről. Békés Pál
9. A mûvészek kiváltsága, hogy mûveikben tovább élhetnek. Guillaume Musso
10. Az írás, a mû sosem azonosulás és mindig gazdagítás. Többlet egyéni hanggal, sajátos színnel, új formanyelvvel, egyéni életérzéssel!