A nagy rutin - nagy veszedelem. Mint gyümölcs a mélyhûtőben, az igazi írói szenvedély is elveszti ízét, illatát, zamatát a rutin fagyasztó hőfokán. Az ember keze rájár bizonyos sablonokra, amelyek hovatovább erősebbek a kéznél, mely az írótollat vezeti.

Kapcsolódó idézetek

1. Az íráshoz éppen olyan hajlandóság kell, mint a takácssághoz vagy hímzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy hallatlan engedelmesnek kell lenni a kéznek, amely a gondolatokat átveszi, és a betûket a papirosra rajzolja. Az ujjakban, a kézben rejtőzhetik valamely kis szellem, amely felébred a hívásra, és kezdi a maga tennivalóit; viszi a tollat az ismeretlenségbe, a papiros fehér tengerén. Krúdy Gyula
2. Szinte az irrealitásig megnő mindennek a súlya, ha az ember fogoly, és csak néhány levelet kap. Egy szándéktalan mondat, amely ha más körülmények között íródik, semmit sem jelentett volna, villámmá lehet, és tönkreteszi az ember életét, mint ahogy egy másik mondat hetekre melegséget adhat, noha éppoly szándéktalanul íródott, mint az első. Hónapokig tudunk tépelődni olyan dolgokon, amelyeket a levél írója már a boríték leragasztásakor elfelejtett. Erich Maria Remarque
3. Az írás magányos tevékenység. Sosem tudhatod, hogy amit alkotsz, értékes-e egyáltalán, és az első apró jelre, hogy lépéshátrányba kerültél az irodalom dzsungelében, máris száguldasz a kétségbeesés bugyrai felé. "Csak a saját szövegedre figyelj", tanácsolja mindenki. Ami rohadt nehéz, amikor mindenki más az arcodba nyomja a magáét. R. F. Kuang
4. A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerûen, hanem a konyhamûvészet szabályai szerint, kész receptek alapján főzik ki. Például: "Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak." Rejtő Jenő
5. Az írás szerencsejáték is. Mint a rulettnél: csak az eredmény számít. Nyertem vagy vesztettem. Nincs magyarázkodás. Az előzetes kombinációk, tervezgetések egyetlen pillanat alatt halomra dőlnek. Az írás éppen ezért izgalmas játék is. A legizgalmasabb. Illés Endre
6. Az író, kedves olvasóm, bizonyos elfogódottságot érez, amikor történetének legfontosabb mozzanatához közeledik. Igyekszik elhalasztani, sokáig másról beszél és közben reménykedik, hogy valami csoda fog történni, valaki más megírja helyette. Az író sem szereti a felelősséget és a Nagy Jelenet előtt csaknem összeroppan. De azután mégsem halaszthatja tovább. Nagy lélegzetet vesz és igyekszik minél hamarabb túlesni rajta. Szerb Antal
7. Regényt írni olyan, mint maratont futni. Fárasztó, önfegyelmet és kitartást igényel, viszont korántsem biztos, hogy a végére ér az ember.
8. Egyelőre olyan a világ, mint egy hólabda a meleg tenyérben: olvad, csöpög belőle a víz, de egyre hidegebb az ember keze, meleg mozdulatai lassulnak, egyre inkább megdermeszti a fagy. Szerhij Zsadan
9. Írónak talán csak akkor látszunk igazán, amikor - ó, borzalom - ülünk kinagyított fényképünk alatt tollal a kezünkben, ahogy éppen dedikálunk. Amikor az író hétköznapi helyzetekben is annak akar látszani, az visszataszító. Borzalmasak tudnak lenni az írói portrék, tenyérbe foglalt töprengő arccal, koncentráló tekintettel, könyvtárfallal a háttérben. Miközben ez a hivatás, mint az alkotómûvészetek legtöbbje, inkább rejtőzéssel, de sok lazasággal, bohémséggel jár. Bodor Ádám
10. Ha azt hiszed, egy kapcsolatot a lelkedben már végleg elintéztél, és a szokások mozgatják, tévedsz! A rutin: halál. A megszokás lassú halál. Müller Péter