Az irigység csak azt látja meg, hogy mire vittük; a becsvágy azt, hogy mit tanultunk, és csak a szeretet veszi észre: mennyit vesződtünk és kínlódtunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A féltékenység, ha úgy vesszük, igaz és érthető indulat, hiszen nem kíván mást, mint megőrizni, ami a miénk, vagy amiről azt hisszük, hogy a miénk; az irigység viszont puszta düh, mely nem képes elviselni, hogy másnak is legyen valamije. Francois de La Rochefoucauld
2. Az irigység természetünknek az az alantas vonása, melynek révén epekedve és búslakodva tekintünk arra, amit másokban boldogságnak vélünk.
3. Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak. Arthur Schopenhauer
4. Amik vagyunk, amit tudunk, ami a mienk, azt szegényesnek, szürkének, elégtelennek és unalmasnak érezzük; amik nem vagyunk, amit nem tudunk, ami nem a miénk, éppen az után epekedünk irigy vággyal, amely szeretetté válik attól való félelmében, hogy gyûlöletbe csaphat át. Thomas Mann
5. Az irigység, csakúgy mint a harag vagy a gyûlölet, önmagába visszaforduló, negatív érzelem. Azaz arra nézve fájó és káros, aki érzi.
6. Irgalom az, amikor nem csak felfedezzük a másikban a szenvedést, de vágy ébred bennünk a megszüntetésére is.
7. A nagyság irigységet vet, az irigység gyûlöletet teremt, a gyûlölet hazugságot szül. Joanne Kathleen Rowling
8. A szeretet élesen lát, a gyûlölet még élesebben, de a féltékenység lát a legélesebben, mert az egyszerre szeretet és gyûlölet.
9. Abból a szeretetből, ami önfeláldozásba torkollik, csak gyûlölet születik, és így megismerjük a szenvedést.
10. Ahogyan bizonyos méreganyagok képesek kioltani a látásunkat, úgy oltja ki a bírvágy és a féltékenység a szeretetet. Osho