Az irigység természetünknek az az alantas vonása, melynek révén epekedve és búslakodva tekintünk arra, amit másokban boldogságnak vélünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az irigység az emberi természetben rejlik: mégis bûn ez és egyben szerencsétlenség. Arthur Schopenhauer
2. Az irigység, csakúgy mint a harag vagy a gyûlölet, önmagába visszaforduló, negatív érzelem. Azaz arra nézve fájó és káros, aki érzi.
3. Az a félelmetes, hogy az ember irigy. Lényegénél fogva az... azt hiszem, az irigység a létért való ösztönös harc egyik eleme. Benne rejlik a génekben. Jurij Trifonov
4. Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak. Arthur Schopenhauer
5. Az irigység az önimádat megjelenési formája.
6. Az irigység a legtermészetesebb, egyben a legegyetemesebb érzés: még a szentek is irigykednek egymásra. Emil M. Cioran
7. Némelyik ember irigyli a másik boldogságát, holott lelkét kellene irigyelnie, mely a boldogság befogadására és átérzésére képes. A történéseknek mindig saját lelkünk ad súlyt és jelentőséget.
8. A féltékenység, ha úgy vesszük, igaz és érthető indulat, hiszen nem kíván mást, mint megőrizni, ami a miénk, vagy amiről azt hisszük, hogy a miénk; az irigység viszont puszta düh, mely nem képes elviselni, hogy másnak is legyen valamije. Francois de La Rochefoucauld
9. Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk. Francois de La Rochefoucauld
10. Az irigységnek rokona és gyakran velejárója a kapzsiság. Alfred Adler