Az író, kedves olvasóm, bizonyos elfogódottságot érez, amikor történetének legfontosabb mozzanatához közeledik. Igyekszik elhalasztani, sokáig másról beszél és közben reménykedik, hogy valami csoda fog történni, valaki más megírja helyette. Az író sem szereti a felelősséget és a Nagy Jelenet előtt csaknem összeroppan. De azután mégsem halaszthatja tovább. Nagy lélegzetet vesz és igyekszik minél hamarabb túlesni rajta.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha van valami, amitől minden regényíró haja szála égnek áll, akkor az a félelem, hogy mialatt leírja az események egymásutánját, akaratán kívül is türelmetlenné teszi az olvasót. Mégpedig az által, hogy eltér az események folyásától, és visszakalandozik rég elhagyott jelenetekhez. Pelham Grenville Wodehouse
2. Az írásnak az egyik lényege, hogy az idővel hogy bánik a szerző, és hogy bánik az idővel az olvasó, és vele hogy bánik az idő. Ha író akarsz lenni, akkor erről valahogy tanulni kell, anélkül, hogy tudnád, hogy erről tanulsz. Dragomán György
3. Könyvet írni olyan, mint az ultrafutás. Vannak benne emelkedők, melyek igencsak próbára tesznek, és elakadások, amikor semmi nem látszik olyan nehéznek, mint a soron következő lépés. Máskor szinte erőfeszítés nélkül suhan az ember, és ilyenkor azt hiszi, most már mindig így lesz. Scott Jurek
4. Sokan úgy gondolják, hogy ha az író szenved, akkor jobban megy neki az írás. Ez baromság. A szenvedés is olyan, mint bármi más. Ha túl sok jut belőle az embernek, tönkreteszi. A szenvedéstől való megszabadulás teremti a nagy írókat, mert az olyan jó, hogy attól az olvasó is jól fogja magát érezni. Charles Bukowski
5. Aki ír, az könnyebben is olvas, mûveltebb lesz, könnyebben képzeli bele magát mások helyzetébe, türelmesebb, elfogadóbb magával és másokkal. Aki ír, az kénytelen újra és újra átnézni, javítani, újra átnézni és újra javítani. Ha ezt megtanulja, tudni fogja, hogy 1. hibázni szabad, a hiba előre visz; 2. ahogy a szövegemre rá tudok nézni kívülállóként, mérlegelem mások véleményét, úgy ezt a jellememmel kapcsolatban is megtehetem. Horváth Viktor
6. Nem viselem el, ha egy történet befejezését nem tudhatom meg. Végigolvasok mindenféle jelentéktelenséget - ha egyszer belefogtam - pusztán lázas mohóságból, hogy bekebelezhessem a lezárást - akár édes, akár fanyar -, s bevégezzem, amit elkezdenem sem kellett volna.
7. Azzal, hogy az ún. modern író az én-be kapaszkodik, úgy érezvén, nem tud másba, veszélyes, meglehet, nem elkerülhető útra lép. Észrevétlen elterpeszkedik az én, úgy lesz fontos, hogy fontoskodó, nem komoly lesz, hanem komolyan kezdi venni magát, hinni kezd ebben a fontosságban, önmagában, mint utolsó menedékben, így sebezhetetlenné válik, és pompőz esztétikai vagy morális prédikációkba kezd. Esterházy Péter
8. Regényt írni olyan, mint maratont futni. Fárasztó, önfegyelmet és kitartást igényel, viszont korántsem biztos, hogy a végére ér az ember.
9. Én is észrevettem magamon, hogy jobban foglalkoztat az élmény közlése, mint a megtapasztalása. Előfordul, hogy alig készülök el valamivel, máris több időt fordítok arra, hogy kitaláljam, hogyan fogalmazzam meg a szöveget, hogy megfelelő összképet adjon. Időnként talán internetfüggővé is váltam, ami nem jó, mert a késztetés miatt, hogy minél hamarabb elmondjam, milyen szerencsés vagyok, hogy ezt vagy azt csinálhatom, valójában nem azt élem át, amiről eredetileg mesélni akartam. Gunnar Garfors
10. Az írói lét egy folyamat, amit maga az író sem tud mindig irányítani - esetenként maga is meglepődik.