Az irodalom mindig is a mindennapi köznyelvből építkezik, azt használja fel arra, hogy elmondjon vele olyan dolgokat, melyek a köznyelv nem-mûvészi hasznosításával elmondhatatlanok. Él és visszaél a köznyelvvel - ahogyan ez a modern költészetben különösen tetten érhető. Ez a visszaélés: a mûvészet.

Kapcsolódó idézetek

1. Az irodalom, akár a töb­bi mûvészet, harmónia, sok egyéb lényeges vonása mellett. Ezért logikus és természetes, hogy néha úgy kapcsolja össze az eseménye­ket és fogalmakat, ahogy azok az élet gyakorlatában sohasem kap­csolódnak. Szergej Zaligin
2. Az irodalom nem feltétlenül az életerő jele. (...) Olyan furcsa jégzajlás indul az ember agyában, hogy gyakran összekeveri a valóságot a fikcióval, a képzelgésekkel, és rejtett összefüggésekre jön rá. Az irodalom olyan, hogy az ember kitalál valamit, és elkezdi írni. Nem feltétlenül önvallomást. Aztán mégis önvallomás lesz belőle. Bereményi Géza
3. Az irodalom az életből származik, és az életbe származik vissza.
4. A mûvészet az, ami valamiféle valóságot fejez ki. A mûvész képes arra, hogy benyúljon valamely, számunkra megközelíthetetlen világba (...), megragadjon valamit, azt ki is hozza onnan, és úgy tudja kifejezni, hogy én, a hallgató, olvasó, néző is megérezzem, hogy miről van szó. Vekerdy Tamás
5. A mûvészet természeténél fogva valami olyat próbál megragadni, ami megragadhatatlan. Az ember minden mûalkotással eszközt teremt, hogy kifejezzen valamit, egyetlen dolgot, amiről a mûvészet eredetileg szól. Veres Attila
6. A bûvészet nagyon sok mindenben hasonlít a költészethez. A költő a szavakat manipulálja, a bûvész pedig a tárgyakat. Felülemelkedünk a hétköznapok valóságán azért, hogy valami költőit, gyönyörût, valami bensőségest hozzunk létre. Juan Tamariz
7. A múlt pusztán nyersanyag az irodalom számára. Az irodalom maradandó jelen, nem újságírói értelemben, hanem abban az értelemben, hogy megkísérli a múltat az aktuális jelenbe emelni. Aharon Appelfeld
8. A kételkedés joga az irodalom ősi ki­váltsága. Ezt a jogunkat nem ad­hatjuk fel soha, semmilyen körülmények között. Ezt a jogot soha nem szabad megtagadni tőlünk. A mûvészet, amely megfosztatott az akár önnön igazságaiban való ké­telkedés jogától, fölösleges időtöl­tés.
9. A modern irodalom nagy része intellektuális játéknak vagy büszke felülnézetből szemlélt hangyalétnek láttatja az életet. Hiányzik belőle a részvét, a szánalom! Talán nem is érdekli az élet, sem a valóság. Ilyképpen is jó mûvek születnek időnként, ám az esetek jelentős részében az író becsapja önmagát és olvasóját is. A valóságos élet nyílt vagy közvetett elutasítása irodalmi sivársághoz vezethet.
10. Mûvészetből nem lehet megélni. A mûvészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet. A mûvészet, akármilyen jól vagy rosszul csinálja valaki, a lelket táplálja, az Isten szerelmére! Énekeljünk a tus alatt! Táncoljunk a rádió mellett! Meséljünk történeteket. Írjunk verset, akár rossz verset is a barátainknak. Csináljuk olyan jól, amilyen jól csak tudjuk. Csodálatos jutalomban lesz részünk. Alkotni fogunk valamit. Kurt Vonnegut