Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

A modern irodalom nagy része intellektuális játéknak vagy büszke felülnézetből szemlélt hangyalétnek láttatja az életet. Hiányzik belőle a részvét, a szánalom! Talán nem is érdekli az élet, sem a valóság. Ilyképpen is jó mûvek születnek időnként, ám az esetek jelentős részében az író becsapja önmagát és olvasóját is. A valóságos élet nyílt vagy közvetett elutasítása irodalmi sivársághoz vezethet.

🌱 Bölcsesség 💔 Kapcsolat vége
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A könyvek hazudnak. Az igazi élet sokkal unalmasabb, közhelyesebb, mint a regények. Az igazi életben nincsenek hősök, a szerelemnek prózai oka van, az érzelmek pedig gyorsabban halványodnak, mint a könyvek lapján a betûk. Az igazi élet sivár, és nincs benne semmi látványos. Istók Anna
  2. Az irodalom nem feltétlenül az életerő jele. (...) Olyan furcsa jégzajlás indul az ember agyában, hogy gyakran összekeveri a valóságot a fikcióval, a képzelgésekkel, és rejtett összefüggésekre jön rá. Az irodalom olyan, hogy az ember kitalál valamit, és elkezdi írni. Nem feltétlenül önvallomást. Aztán mégis önvallomás lesz belőle. Bereményi Géza
  3. Téved az a fajta irodalom, amelyik azt hiszi, hogy az élet azért tragikus, mert nyomorúságban éljük. Ennek ellenére lehet egyszerre nagyon szép és megindító is, épp ebben rejlik a tragikuma. Szépség, szerelem, veszély nélkül majdnem könnyû lenne az élet. Albert Camus
  4. Az irodalom mindig is a mindennapi köznyelvből építkezik, azt használja fel arra, hogy elmondjon vele olyan dolgokat, melyek a köznyelv nem-mûvészi hasznosításával elmondhatatlanok. Él és visszaél a köznyelvvel - ahogyan ez a modern költészetben különösen tetten érhető. Ez a visszaélés: a mûvészet. Lengyel Balázs
  5. Azért is szeretem az irodalmat, mert az élet egy jobb verziója: hősök és gonoszok, meglepő fordulatok. De néha ijesztő a meglepő fordulat. A könyvekben érdekes és izgalmas. (...) A valóságban csak ijesztő.
  6. Az irodalom szinte mikroszkópiumon nézeti lelkünkkel, milyen is igazán az emberi élet a maga kis hangulati fodrozódásaival és sóvárgó lüktetésével, szeretetével és gyûlöletével, az emberek közötti lelki távolság szûkítésével és tágításával, vonzódásával és taszításával, kis örömeivel s nagy bánataival, összhangjával és ellentéteivel. De az irodalom a lélek kezébe makroszkópiumot is ad, amelyen át a világot s az életet nagy kategóriák szögéből láttatja és érezteti: mi az emberi lét értelme, mik ennek a létnek erői és értékei, mik az emberi típusok és társadalmi rétegek döntő jegyei, mi az egyesek és az emberi társadalom történeti sorsa? Megérteti és megérezteti az élet feszültségét és ritmusát, az ember nagyságát és kicsinységét, büszke hatalmát és szánalmas korlátait. Kornis Gyula
  7. Az irodalom, akár a töb­bi mûvészet, harmónia, sok egyéb lényeges vonása mellett. Ezért logikus és természetes, hogy néha úgy kapcsolja össze az eseménye­ket és fogalmakat, ahogy azok az élet gyakorlatában sohasem kap­csolódnak. Szergej Zaligin
  8. Sokat nyernénk vele, ha idejében kiirtanánk az ifjúból azt a rögeszmét, hogy az életben sok, nagy boldogság vár reá. De ennek épp az ellenkezője esik meg, midőn rendszerint az életet előbb ismerjük meg a költészetből, semmint a valóságból. A költészet festette jelenetek saját ifjúságunk pirkadó színeiben pompáznak tekintetünk előtt, csoda-e, hogy sóvárgás kínoz bennünket megvalósulásuk után és utána kapunk a - szivárványnak! Arthur Schopenhauer
  9. A világról bennünk élő kép meglehetősen merev; véletlenül vagy szándékosan megerősített asszociációk láncolatának lenyomata. S azt hisszük, hogy ez a lenyomat a valóság. Timothy Francis Leary
  10. Az irodalom sokszínû, de egyik legfontosabb vonása - ami miatt nemritkán tüske a mindenkori diktátorok szemében, és azokéban, akik nem tûrik mások véleményét és szemléletmódját -, hogy képes átlátni és olykor leleplezni jelenének nézeteit és uralkodó álláspontját. Vagy kétségbe vonni őket. Elültetni bennünk a kételkedés magvát. Az irodalom nem tisztel semmilyen szabályt, ő a megszelídíthetetlen macska. A jelen gyermeke, az mégsem köti gúzsba. Legjobb pillanataiban pedig feltárja előttünk a világ mögött rejtőző világot. Jón Kalman Stefánsson
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat