Ugrás a tartalomra
Az istenes vers legfőbb lényege, hogy az istent csalafinta módon vagy együttérzést keltve benne rávegyük valamire. Például hogy mentse meg a bûnös lelkünket, közben beígérjük, hogy soha többet ilyet nem teszünk, mert azt hisszük, az isten nem emlékszik arra, hogy pár napja ugyanezt ígértük neki. Aztán kicsit arrébb, ha már ez a megmentés kifullad, rátérünk arra, hogy ne csak mentsen meg, hanem segítsen is nekünk. Mondjuk, nem merjük elárulni, hogy miben, hogy legyen több pénzünk, jobb nőnk és autónk, hanem csak olyan általánosságokat mondunk, hogy béküljön meg a szívünk azzal, ami van, segíts, hogy ne kövessek el több bûnt, hogy legyek alázatos, tudom, milyen irgalmas vagy, és tudom, hogy csak szeretni tudsz. Ez utóbbit nem tudom, miből gondolta, biztos nem olvasta az Ószövetséget.
Kapcsolódó idézetek
-
Az istenes vers főszereplője mindig a vers főszereplője, és még véletlenül sem az isten. Az istenes vers főszereplője szenved, gyötrődik, észreveszi reggel az erkölcsi törvényt magában, este meg a csillagos eget maga fölött. Az istenes vers mellékszereplője az isten, akinek kötelessége szolgálni a szenvedőt, hiszen ő csak legfeljebb azért szenved, mármint az isten, mert ez az ember éjjel bûnöket követett el, de most már megígéri, hogy ilyet a jövőben nem tesz, szóval innéttől az istennek minden oké.
Háy János
-
A szenvedés nem Isten szándéka. Neki ez fáj, és azon lesz, hogy segítsen. A gonosz célja épp az, hogy hátat fordítsunk Istennek, hogy megtagadjuk a nehézségek között. Fontos, hogy elkerüljük a csapdákat. Az önvád, a miértek, a helytelen istenkép csapdáját. Amit nem értek, azt engedjem el. Nekem semmit sem kell tennem egy ilyen katasztrófahelyzetben, csak maradjak Isten mellett, és engedjem, hogy szeressen és segítsen.
Sterczer Hilda
-
Istenes verset nem csak öregkorban lehet írni, amikor beszartunk, hogy milyen jövő vár ránk, mondjuk úgy, nemjövő, amikor rettegünk, hogy szétszerelnek darabjainkra, és az utolsó alkatrész kivételekor végleg megáll a rendszer, és a félelemtől vezérelve egy istennel szeretnénk magunknak biztosítani a túlvilágot, amiben eddig persze még véletlenül sem hittünk.
Háy János
-
Végül is a dolog lényege az, hogyan kezeljük az életben reánk mért nehézségeket. Néha csak arról van szó, hogy cselekednünk kell, másokat is bevonva meghozni egy döntést vagy önállóan megtalálni a megoldást, de néha megesik, hogy ennél sokkal bonyolultabb dologról van szó, amihez már Isten segítségére is szükség van. Ha Isten megsegít, a bajok egy csapásra szertefoszlanak. Vajon magyarázatot követeljünk az Úristentől, tán vonjuk kérdőre? Vagy inkább csak élvezzük, amit adott? Nos, nem hiszem, hogy az Úr azt akarja, hogy kérdőre vonjuk, ez biztos. Ézsaiás, 55. rész, 8. vers: "Az én utaim nem a ti utaitok!"
-
Ha Isten fogalmának van bármiféle értelme vagy haszna, az csakis az lehet, hogy nagyobbá, szabadabbá és szeretetteljesebbé tesz minket. Ha erre nem képes, akkor itt az ideje, hogy megszabaduljunk tőle.
James Arthur Baldwin
-
Tudod, én szentül hiszem, hogy ha van Isten, nem valamelyikünkben van. Nem benned, bennem, hanem valahol kettőnk között. Ha van valami varázslatos ezen a világon, akkor az az, hogy megpróbáljuk megérteni a másikat, osztozni vele. Tudom, ritkán van kilátás teljes sikerre, de kit érdekel? A fő, hogy megpróbáltuk.
-
Nem azt kívánjuk (...), hogy esendőnek ítéljenek bennünket. Csak azt akarjuk, hogy sajnáljanak minket, és megerősítsenek az utunkon. Lényegében tehát azt szeretnénk, ha nem volnánk többé bûnösök, de erőlködnünk se kéne, hogy megtisztítsuk magunkat. Nincs bennünk sem elég cinizmus, sem pedig elegendő erény.
Albert Camus
-
A hit lényege, hogy reméljük, Isten tényleg létezik. Ezen túlmenően a hit azonban azt jelenti, hogy tudjuk, hogy Isten létezik.
Adam Makos
-
Az a fontos mindenekfelett, hogy elkerüljük az ítéletet. Nem azt mondom, hogy a büntetést kerüljük el. Mert a büntetés ítélet nélkül még valahogy elviselhető. Van is neve különben, amely az ártatlanságunkat biztosítja: a balszerencse. Nem arról van szó, épp ellenkezőleg, hogy megelőzzük az ítéletet, elkerüljük, hogy örökké ítélkezzenek felettünk, anélkül, hogy a végzést valaha is kimondják.
Albert Camus
-
Ha teljesen átadjuk magunkat a szeretetnek, legyen az isteni vagy emberi, az azt jelenti, hogy lemondunk mindenről - beleértve a saját jólétünket és a döntéshozási képességünket. Azt jelenti, hogy a szó legmélyebb értelmében szeretünk. Valójában nem akarjuk azt a fajta megváltást, amit Isten szán nekünk: mi meg akarjuk őrizni az ellenőrzést minden lépésünk fölött, döntéseink teljes tudatában akarunk maradni, és magunk akarjuk megválasztani áhítatunk tárgyát. A szeretet nem ilyen: jön, befészkeli magát, és átveszi az irányítást. Csak az erős lelkûek bízzák rá magukat teljesen.
Paulo Coelho