Az nem normális, ha az ember egyedül alszik el. Ha valaki szívverése helyett azt hallgatja, ahogy odakint csöpög a csap.

Kapcsolódó idézetek

1. Az elhallgatás olykor több a hallgatásnál. Olyanféle függöny, amely jótékonyan leplez egy olyan ágyat, ahol rendhagyó módon össze nem illő lények találkoztak. Pilinszky János
2. Az élet nem jön rendbe, mert nem olyan, mint a csöpögő csap, hogy kiszáll a szerelő, zseblámpával aláhajol, és megcsinálja. Hogyha sokáig nem vagy itt, észrevétlenül elfolyik csak: lejön a kóc, a szigszalag, és minden rohad a kő alatt, hiába. Tóth Krisztina
3. Szar dolog, ha az ember neked beszél, de közben csak magát hallja. Légrádi Gergely
4. Az alvó ember fülében néha egy szellentés is úgy hangzik, akár a mennydörgés. Erich Maria Remarque
5. Az egyedüllét csendje olyan, mint a csend a víz alatt. Mintha mélyen a felszín alatt úszna az ember, fülében csak a vére dobol, és néha, ha megcsörren a telefon, kiemelkedhet végre levegőért. De minél ritkábban csörren meg, annál ritkábban jut levegőhöz. Ezt a súlyos csöndet nem oldja sem rádió, sem tévé hangja, csak egy másik hús–vér ember közelsége hozhat megkönnyebbülést. Rácz Zsuzsa
6. Amikor a szív túlcsordul, csak a csend közvetíthet. Osho
7. Az ember nemcsak a fülével, hanem a lelkével is hall. A maga sajátos egyéniségével. Müller Péter
8. Az ember néha csak a szemivel lát, és nem a szívivel.
9. Az idő nem folytonos. Nem folyik, nem is csordogál vagy zubog, hanem le-lecsap az emberre, mint egy vérszomjas antilop. Esterházy Péter
10. Az ember nem attól sír, hogy szomorú, hanem ellenkezőleg, azért szomorú, mert sír. Abe Kóbó