Az ókori ember sokkal közelebb élt a természethez, és a természethez való helyes viszonyulással tulajdonképpen észrevétlenül tanuljuk meg tőlük a helyes élet alapelveit. Az ókori szerzők mûveikben arról írnak, hogy mi a szép, a jó, a tisztességes emberi élet.

Kapcsolódó idézetek

1. Az öregedő emberek mindig fiatalságuk korszakát dícsérik. Akkor minden szép volt, jó volt, nem úgy, mint most. (...) A természet így szoktatja lassan az embert, hogy majd ne nagyon fájjon itthagyni ezt a rosszat. Kemény Simon
2. Az embernek megvolt már karcsú, arányos testalkata, egyenes, nemes járása, világot átfogó szeme évezredek és évezredek óta (...), de széppé csak abban a pillanatban vált, amikor a görög mûvészet felismerte és ábrázolta a szépségét. Egon Friedell
3. Az öregedésről, öregségről sok szépet, jót, emberit írtak, költőit is jócskán. Egyszer mindenki találkozik vele, ha eleget élhetett. Elkerülhetetlen, ezért szükségtelen aggályoskodva foglalkozni vele. Minden természetes, ami elkerülhetetlen. Meg kell élni, elviselni. Bár néha nem könnyû!
4. Valahogy mégis megokosodott a világ, megcsendesedett. Az emberek ráismertek az élet rendjére, hogy akik együtt kell éljenek ezen a földön, azok között békességnek kell lenni. Hogy a föld egymáshoz fûzi az embereket, s közös kötélen vonszoljuk valamennyien a sorsot. Wass Albert
5. Olyan okosan van az embernek az agymûködése megszervezve, hogy a jó dolgokat megtartja - és talán egy kicsit ki is színezi természetesen -, a rossz dolgok meg elhomályosulnak az ember előtt. Talán azért, hogy a jó dolgok befogadására helyet adjon az agyában, mindenesetre ezért hálásnak kell lenni a természetnek. Bálint gazda
6. Az öregek, a régiek tudták még, kell, hogy időt szakítsunk magunkra, önmagunk és az egész teremtett világ megfigyelésére. Tudtak figyelni, tudtak várni, tudtak csendben lenni. Ismerték minden földi és égi feladat pontos helyét, idejét, s ha elbizonytalanodtak olykor-olykor, vártak és befelé hallgatóztak. Schäffer Erzsébet
7. Minél közelebb van az ember a természethez, annál szabadabb és tisztább, mind a gondolataiban, mind pedig a cselekedeteiben.
8. Van valami, amin mindig csodálkozom; az, hogy értéket tulajdonítunk olyan emberek létezésének, akik a legkevésbé se érdekelnek bennünket. Úgy teszünk, mintha azt hinnők, az élet már önmagában valami becses valami. Holott a természet arra oktat bennünket, hogy semmi se hitványabb és semmibb. Azelőtt az emberek kevésbé szentimentáliskodtak. Mindenki végtelen becsesnek tartotta a saját életét, és semmiféle megbecsüléssel se viseltetett mások élete iránt. Ezzel közelebb jártak a természethez: arra születtünk, hogy felfaljuk egymást. Anatole France
9. Õsi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert "fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy "egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (...) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne! Müller Péter
10. A természetünkből fakad, hogy szépítünk egy kicsit a dolgokon, ha tudjuk, hogy valaki el fogja olvasni, amit írtunk. Az emberek hajlamosak az általuk fontosnak tartott dolgokra koncentrálni, és elég gyakran letisztítják őket egy picit, hogy nyilvánosság számára fogyaszthatóak legyenek. Diana Gabaldon