Az öndicséret, még a legszigorúbb igazságosság szempontjait is figyelembe véve, inkább önmagunk alázása, mint megbecsülése volna, és vajmi kevés emberismeretről tanúskodna, ha azt hinnők, hogy ezzel a tiltakozással kimozdíthatjuk az embereket tévedésükből, amelyben jól érzik magukat.

Kapcsolódó idézetek

1. Meg kell becsülni, ha az ember tetszik magának, és bármilyen magasztos dolog is az önkritika, nem szabad hagyni, hogy már csírájában eltiporja az önbecsülés apró kitüremkedéseit.
2. Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Philip Kindred Dick
3. Sokszor az önértékelésünk teljesítményhez kötődik: remekül vagyunk, ha sikereket érünk el, és gyötrődünk, ha valamiben kudarcot vallunk. Jojózik az önbecsülésünk attól függően, milyen érdemjegyet adtunk magunknak. Az együttérzés azonban arra tanít, hogy egy-egy kudarc nem az egész lényünk csődje, csupán annyit jelent, hogy azt az egy dolgot elbaltáztuk. Aki könyörületesebb önmagával, könnyebben kér bocsánatot, és hamarabb látja be, ha hibázott. Az önbecsülése nem forog kockán, mert nem gondolja magát alapjában véve rossz embernek vagy csődtömegnek. Ha valaki nem tud önmagával együttérezni, általában dühbe gurul, ha rámutatunk egy hibájára, mert ezzel azt a tudatot tápláljuk benne, hogy nem elég jó. Ruby Wax
4. Az önmagunk iránti nagylelkûséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a legjobbat feltételezzük, és magatartásunkért a külső körülményeket, másokat vagy szépséghibáinkat okoljuk.
5. Nem tudjuk értékelni a dolgokat - nem a hírük, hanem a természetük szerint kell döntenünk róluk. Nincs bennük semmi nagyszerû, hogy értelmünket magukhoz édesgessék, csak éppen megszoktuk, hogy bámuljuk őket. Hiszen nem azért dicsérik mindezt, mert kívánatos, hanem azért kívánják, mert feldicsérték, s miután egyesek tévedéséből mindenki tévedése lett, mindenki tévedéséből így lesz egyesek tévedése. Lucius Annaeus Seneca
6. Ne Isten alkotásának végtelensége előtt alázkodjunk meg hát, hanem a bennünket koronázó (nyomasztó), az embert érdemtelenül felmagasztaló kitüntetésre legyünk alázatosan büszkék: a szabad akaratra, ami egyedül az ember sajátja az elképzelhető és elképzelhetetlen távlatokon belül, az emberé. Szilvási Lajos
7. Önmagunk vállalása híján még a szembenézésig sem juthatunk el, inkább becsapjuk önmagunkat. És az ember olyan könnyen hazudik önmagának, nem kell félnie a leleplezéstől. Popper Péter
8. Az önbizalomnak egyensúlyban kell lennie az önismerettel. Régebben utáltam és aktívan kerültem mindenfajta kritikát. Most inkább megpróbálom azzal a feltételezéssel meghallgatni, hogy igaz, majd eldönteni, hogy akarok-e tenni valamit, vagy nem. Az igazságkeresés nehéz és gyakran fájdalmas, de ez választja el a jogos önbizalmat az önámítástól. Sam Altman
9. Ugyanúgy, ahogy ostobaság az önmegtartóztatásért magasztalnunk valakit, úgy az sem szolgálja senki érdekét, hogy az ellenkezője legyen a mérce, ami alapján érdekesnek nyilvánítjuk egymást.
10. Meg kell ismernünk önmagunkat: még ha nem segít is hozzá bennünket az igazság megtalálásához, legalább arra jó, hogy rendet teremtsünk az életünkben, márpedig ennél nincsen helyesebb dolog. Blaise Pascal