Ugyanúgy, ahogy ostobaság az önmegtartóztatásért magasztalnunk valakit, úgy az sem szolgálja senki érdekét, hogy az ellenkezője legyen a mérce, ami alapján érdekesnek nyilvánítjuk egymást.

Kapcsolódó idézetek

1. Az öndicséret, még a legszigorúbb igazságosság szempontjait is figyelembe véve, inkább önmagunk alázása, mint megbecsülése volna, és vajmi kevés emberismeretről tanúskodna, ha azt hinnők, hogy ezzel a tiltakozással kimozdíthatjuk az embereket tévedésükből, amelyben jól érzik magukat. Jean-Jacques Rousseau
2. Sosem kellemes azzal szembesülni, hogy a másik pont azt az embertípust tartja csodálatra méltónak, amilyenek mi magunk a legkevésbé sem szándékozunk lenni.
3. Jobb, ha olyan ostobák vagyunk, mint a többiek, mintsem hogy olyan okosak legyünk, mint senki más. Anatole France
4. Egy ember ostobasága nem jogosít fel senkit arra, hogy ő is ostobaságot kövessen el. Cs. Szabó Sándor
5. Engem nem izgat, ha valaki nem kedvel, joga van hozzá, az viszont igen, ha az illető olyan ostoba, hogy ezt nem tudja elrejteni. Mattias Edvardsson
6. Mindig akad, aki az embert ostobának tartja, de az sajnos csak ritkán fordul elő, hogy az ember maga jöjjön rá, hogy ostobán viselkedett. Jean-François Marmion
7. Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek. Müller Péter
8. Csekély érdem, hogy minden nézetet megtûrnek az olyan személyek, akik egyet sem becsülnek. Az egyenlő mellőzés nem pártatlan jóság. Edmund Burke
9. Van olyan eszme, amelyet, mihelyt szavakba öltözteti az ember és hangosan kiejti a száján, rettentő ostobának látja. Olyan ostobának, hogy az ember önmaga is szégyelli. És miért? Azért. Mert valamennyien olyan rosszak vagyunk, hogy az igazságot egyáltalán nem tudjuk elviselni. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
10. Vádolni valakit azért, hogy szerelmes lett vagy szerelme elmult, ostobaság (...); a szerelem és gyûlölet nem tőlünk függ. Anton Pavlovics Csehov