Az önzetlenség forrása gyakran az a pszichológiai jutalom, amelyet a segítségnyújtás közben érzünk: megszabadulunk rossz érzéseinktől (amelyet például a szenvedő látványa kelt bennünk), és emelkedett kedélyállapotba kerülünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Miközben a szeretet érzése minden bizonnyal saját boldogságunk egyik legfőbb forrása, ez mély elkötelezettséget is feltételez a szeretett személyek boldogsága és szenvedése iránt. Saját boldogságvágyunk tehát racionális indokot nyújt az önzetlenségre és önfeláldozásra. Sam Harris
2. Mivel a segítségnyújtás jó érzéssel tölti el az embert, feltételezhető, hogy gyakran azért segítünk másoknak, hogy kellemes hangulatunkat megőrizzük. Birkás Béla
3. Önzőek vagyunk, önös érdekek vezérelnek csak minket. Ha adakozunk, nem azért tesszük, mert másokon akarunk segíteni, hanem a saját lelkünket akarjuk megváltani. Ha ajándékot adunk, tudat alatt ugyan, de várjuk mi is a viszonzást. Sosem cselekedünk olyat, amely ne vonatkozna ránk, mert ha cselekszünk, máris a dolgok részesei leszünk.
4. Az adakozás jófajta önzés, boldoggá teszi az ajándékozót. Mo Gawdat
5. A szeretetnek köszönhetjük a biztonság és sebezhetetlenség érzését. Ez tesz képessé minket arra, hogy önzetlenül forduljunk mások felé. Stephanie Dowrick
6. Szeretek adni. De tudom, nem önzetlenségből teszem, sőt szinte ellenkezőleg. Ha adhatok, nemesnek érezhetem magamat, kiváltságosnak, bőkezûnek. Ami nekem talán több örömet okoz, mint adományom annak, aki megkapja. Mellesleg gyakorlatból tudom, hogy elfogadni sem könnyû. Viszketeg érzés, mely igen nehézzé teszi a fenntartások és hátsó szándékok nélküli hálát. Vámos Miklós
7. Nincsenek önzetlen cselekedetek. Amikor az ember megtesz valamit valaki másnak, azt mindig a saját személyes lélektani motivációja miatt teszi. Joe Hill
8. Amikor lemondunk valamiről, ami nagyon fontos nekünk, abban reménykedünk, hogy az univerzum majd megjutalmaz minket önzetlen tettünkért. Habár nem mindig a sors jutalmaz meg minket. Néha előfordul, hogy a közelünkben lévők teszik. Ha szeretsz valakit, szabadítsd fel!
9. Úgy a boldogság, mint a boldogtalanság forrása, sőt bizonyos mértékig a szerencséé is bennünk magunkban van.
10. A boldogság keresése tehát nem csupán önfenntartó és önös célokat szolgál, hanem bőkezû ajándék is a világ számára. Amikor az ember megszabadul az összes nyomorúságától, akkor többé nem akadályozza sem önmagát, sem másokat a boldogság elérésében. Végre szabadon élvezheti mások társaságát, és szabadon felajánlhatja a segítségét. Elizabeth M. Gilbert