Az örökbefogadás olyan, mint az a könyv, amiből kitépték az első fejezetet. Így is lehet élvezetes, de az ember óhatatlanul kíváncsi az elejére. Ám a könyvesboltban nem tudnak ép példányt adni. Mi van, ha az első fejezet annyira megutáltatná az emberrel, hogy gyalázkodó kritikát ír az Amazonra? És ha ezzel sértené a szerző érzékenységét? Mégiscsak jobb a hiányos példánynál maradni - az legalább kellemes olvasmány.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha az az érzésem, hogy az életet ugyanúgy kapjuk kölcsön, mint egy regényt a kölcsönkönyvtárból. Ha érdekes és izgalmas, hamar végigolvassuk, és bosszant, hogy már a végére jutottunk, és vissza kell adnunk. De ha unalmas és szürke, akkor örülünk, ha végigkínlódtunk, végigrágódtunk rajta. Van, aki egyszerûen megunja, és még mielőtt végigolvasná, odavágja: nem kell!
2. Minden újszülött ismeretlen világba csöppen, amely csak saját történetén keresztül válik megismerhetővé - életünket folyamatosan elbeszélve élünk mindannyian, de az örökbefogadottak élete már elkezdődött, amikor ők megérkeznek. Mintha olyan könyvet olvasnánk, amelyiknek hiányzik az első néhány oldala. Mintha érkezésünkkor már fölment volna a függöny. A hiányérzet soha, soha nem múlik el - nem múlhat el, nem is szabad elmúlnia, mert valóban hiányzik valami. Jeanette Winterson
3. Semmi sem olyan jó, mint egy regény első bekezdése. Az első bekezdés még tele van reménnyel, az utolsó viszont már csak lemondással. Veres Attila
4. - Ez a könyv nem is új, ezt már valaki használta! (...) Azért nem gondoltam volna a Félszeg Emberről, hogy ennyire zsugori! (...) - Ezerszer jobban örülök ennek a könyvnek, mint egy újnak. Ez a könyv az övé volt - százszor is végigolvasta, szerette, barátságot kötött vele. Egy új könyv, ami éppen hogy kikerült a boltból, egészen más lenne. Nem lenne jelentése. Lucy Maud Montgomery
5. Általában csak azért mondják, hogy tetszett az első könyvem, hogy ne tûnjenek elfogultaknak, mikor a későbbieket szidják. Ez ugyanaz, mint mikor a fát olyan baltával vágják, aminek a nyelét a fa ágából faragták. Moldova György
6. Beszélgetni olyan, mintha könyvet olvasnál. Bármelyik oldalra ellapozhatsz. Egyből odaugorhatsz a kedvenc fejezetedhez. Addig olvashatsz, ameddig csak akarsz, és azt olvashatsz, amit csak akarsz, és hidd el nekem, minden ember egy nagyon jó könyv. Ezért is szomorít el annyira, amikor egész emberi életeket sûrítenek bele 140 karakterbe vagy egy hangzatos szalagcímbe; mert az emberek nem ilyenek. Nem zanzásított kivonatok vagyunk, hanem teljes emberi történetek, akik több figyelmet érdemelnek egymástól. Szóval mit csinálsz ebben a világméretû könyvtárban? Csak járkálsz fel-alá, és átfutod a keménykötésû kiadások címeit, vagy leveszel egy könyvet a polcról, kinyitod, és elkezdesz olvasni egy történetet? Te döntesz.
7. Túl rövid ideig élünk. Olvasunk egy folytatásos regényt, amit úgy adnak a kezünkbe, hogy az elejét nem láttuk, beleolvasunk, és egyszer csak kiveszik a kezünkből, és nem olvashatjuk el a végét.
8. Amit adhatnék, úgysem adhatom. Ha valami megkülönbözteti A tiédtől, ami az enyém, Az a másféle tapasztalat. Ami rátapadt. Az pedig át nem adható. Használd hát, amit jónak látsz, Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet. Ferencz Győző
9. Én mindig eltévedek a könyvtárban. (...) Nem számít, hányszor jártam már ott. Sőt, azt hiszem, minél többet járok oda, annál többször tévedek el. Mintha a könyvtár ismerne, és új átjárókat nyitna meg előttem. Rainbow Rowell
10. A könyv nem marad meg. Egyszer jártam a világ talán legnagyobb könyvtárában, Washingtonban. Kevés olyan szorongató helyet láttam. Azt éreztem, hogy teljesen fölösleges írni, mert már valószínûleg mindent megírtak. Akkor meg minek? Hogy egy kis csík legyen a végtelen sorokon? A jobb szerzők örülnek, ha kétezer példány elfogy egy könyvükből, de a többi többnyire bekerül egy raktárba, és ott is marad, amíg be nem zúzzák vagy száz forintért ki nem árusítják valami dobozban. Ughy Szabina