Az őrület ellenérvei lágy, susogó hanggal zuhannak a semmibe. (...) Néha az ember tényleg hallja, ahogyan a dolgok eltûnnek, nem igaz? Van, amelyik lehullik, szintről szintre egyre lejjebb zuhan, és csak egy lyuk marad utána, amin keresztül az ember lenézhet a mélybe. Vagy ha nem vigyáz, maga is belepottyanhat.

Kapcsolódó idézetek

1. Nézed a szanaszét szóródott köveket: nem tarthattak ki sokáig. Elég volt egy szellő, amely visszaküldte a köveket elemi különbözőségükbe. Hallgatod a leomlás utolsó visszhangjait. Hallod, amit mondanak: valaki távozott belőled, aki soha nem is lépett be oda. Lassan-lassan kihûlt e romok szenvedélye, utolsó képességüket is elveszítik, hogy sajnálatot ébresszenek. Eltávolodsz, mert érzed a veszteségeid elhanyagolható nagyságát felmérő fény kifejezhetetlenségét.
2. Furcsa... az ember azt hinné, hogy amikor szörnyûségek történnek, minden más megszûnik, például pisilni sem tudsz, enni sem és inni sem, de ez így nem igaz. Mintha te és a tested két különböző dolog lenne, mintha a tested elárulna és tovább pörögne idiótán, állatiasan, víz után szomjazva, szendvicsekre vágyva, a mosdóba szaladgálva - mialatt az egész világod darabokra hullik. Lauren Oliver
3. Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyû tragédia történjen. Néha elég egy mondat.
4. Ha az ember életében egyszer csak minden összeomlik, (...) kell valami, ami egyszerû és kiszámítható, amibe bele lehet kapaszkodni. És ha az ember történetesen nem talál mást e célra, mint a szemhéja mögött egészségesen, jól szervezetten lüktető vérnek és az októberi napfény utolsó sugarainak váltakozását - nos, akkor elfogadja és szépen meg is köszöni. Mert ha nem talál még ilyen fogódzót sem, ha nem akad rá valamire, ami legalább ilyen elemi szinten ésszerû és megmagyarázható, akkor új világrendjének idegenszerûsége előbb-utóbb az őrületbe kergeti. Stephen King
5. Az anyag szakadatlanul áramló folyó; a természet tevékenysége folytonos változásban nyilvánul meg, a végső ok ezer meg ezer fordulat szövevényében bujkál. Szinte semmi állandó nincs, s lábunknál tátong a múlt és jövő feneketlen, mindent fölfaló mélysége. Hogyne volna hát esztelen, aki ilyen körülmények között felfuvalkodik vagy szorong vagy jajgat, mintha valami akár egy ideig, akár tartósabban kellemetlenséget okozhatna. Marcus Aurelius
6. Mindenki eltéved egyszer. Vannak, akik rossz vonatra szállnak, rossz helyen fordulnak be az úton, félrelépnek a sötétben, gödörbe esnek, rossz emeleten lépnek ki a liftből, vagy eltévednek az uszodában, amikor fáradtan keresik a partot a folyton mozgó emberfejek között. Minden eltévedés a káosz létét bizonyítja, a világ játékos-gonosz fintorral csavarodik egyet, ami kívül volt, az belülre kerül, ami belül volt, az lesz a különleges. Az ember előbb vagy utóbb megtanulja, hogy a valami, amit térnek nevez, értelem nélküli üresség csupán. Havasréti József
7. Ha van mit mondanod, de hallgatásra kényszerítenek, belül mondd ki; az ilyen hallgatás átsugárzik. Az is észreveszi, aki kiáltozásra is kész, hogy elhallgattasson. Õ fog megcsöndesedni, s elakad lehengerlő mondata közepén. Akkor nyugodtan pillants rá, kicsit hosszasabban. Érteni fogja, mit nem mondtál ki. Akinek beszédes a hallgatása, annak a szava rövid lesz, de hiteles. Halk, de határozott. Komoly, mégis derûs. Vonzani fog, anélkül, hogy akarná. Világol a mind sötétebb világban. Vasadi Péter
8. Az ember azért nem él száz évnél tovább, mert egyszerûen nem alkalmas rá. Lelkileg. Egyszerûen kiüresedünk. Eltûnik az életünk, amely löketet ad. Elunjuk saját elménket vagy az élet ismétlődéseit. Hogy egy idő után nincs olyan mosoly vagy gesztus, amit ne láttunk volna. Nincs olyan változás a világ rendjében, amely ne visszhangja lenne a világrend egy régebbi változásának. Az újság sem újság többé. Már önmagában az "újság" szó komikussá válik. Hiszen minden egy körforgás része a lassan forgó, immár lefelé tartó körvonalon. Türelmed az emberi lények iránt, akik újra és újra ugyanazokat a hibákat vétik, fogyatkozni kezd. Mintha folyton-folyvást ugyanaz az egykor imádott refrénû dal szólna, amelytől most már legszívesebben letépnéd a füledet. Matt Haig
9. A csend olyan tud lenni, akár a kudarc. Ha egy élénk beszélgetésben csönd áll be, az egy másodperc alatt érvénytelenné tud tenni mindent, ami addig elhangzott, mintha az egész csevej csupán szerencsés véletlen lett volna, mert csak idő kérdése volt mindvégig, hogy kiderüljön az igazság: hogy igazából nincs senkinek semmi mondanivalója a többiek számára. Miért nem tudnak az emberek csendben ülni egymás mellett anélkül, hogy unalmasnak, tehetetlennek és a többiek által kirekesztettnek éreznék magukat? A csend ráadásul mágnesként vonzza a süket dumákat, a beszélgetésben támadt ûr kitöltésének vágya szüli a legostobább megjegyzéseket. Lisa Jewell
10. Ilyesmi később jut csak az emberek eszébe. Évtizedek múlnak el, átmennek egy sötét szobán, melyben meghalt valaki, s egyszerre hallják a tenger zúgását, a régi szavakat. Mintha az a néhány szó az élet értelmét fejezte volna ki. De később mindig másról kellett beszélni. Márai Sándor