Ugrás a tartalomra
Az orvoslás alapelve: "nil nocere", azaz "nem ártani", ezért kifejezetten nocebo-kísérleteket nemigen végeznek. Ámbár az életben sokszor akaratlanul is létrehozhat az orvos ilyet, például amikor azt mondja egy betegnek: "Ebből sohasem fog kigyógyulni." Ilyenkor a beteg állapota pusztán a nocebo-hatástól is rosszabbodhat, vagy legalábbis még annyira sem javul, amennyire pedig a kezeléstől javulhatna. Ezzel az orvosok óriási lehetőséget adnak a különféle orvostudományon kívüli gyógyítóknak. Nekik ilyenkor elég lehet valamiféle placebo-hatással ellensúlyozni ezt a nocebo-hatást ahhoz, hogy jelentősen javítsanak a beteg állapotán. Ilyenkor már majdnem mindegy, hogy ehhez miféle hókuszpókuszokat alkalmaznak.
Kapcsolódó idézetek
-
A hippokratészi orvos nem lesz szerelmes a betegeibe, és nem is gyûlöli őket. Megőrzi titkaikat, bármennyire förtelmesek is. Nem vacsorázik a pácienseivel, és nem vesz nekik ajándékokat. Megőrzi "másságát", "idegenségét", kívülről szemléli az életüket, a családjukat, a neurózisukat. Jó ez az alapszabály. Fontos és szükséges, hogy a beteg olyasvalakihez fordulhasson problémáival, aki kedves, de tartózkodó, bölcs, de elfogulatlan, gondoskodó, de higgadt. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az orvos bizonyos távolságot tartson betegétől.
-
Ha valaki a szíve legmélyén nem akar meggyógyulni, akkor nem is fog. Lehet bármilyen nagy tudású az orvos, aki kezeli. Minden belül dől el.
-
Azért, hogy jó diagnózist kapjunk, az orvosoknak folyamatosan változtatniuk kell a látószögüket. Először a beteg szempontjából nézzük végig, habár gyakran fogalmuk sincs, mi történik velük. Szóval megvizsgáljuk a beteget minden lehetséges szemszögből. Kizárunk dolgokat. Új információkat fedünk fel, próbálunk rájönni, mi nem stimmel. Másodvéleményt kérünk. Reméljük, hogy rájövünk valamire, amit mások nem vettek észre. A beteg számára egy új nézőpont jelentheti a különbséget az élet és a halál közt. Az orvosoknak azt jelenti, hogy fel kell venned a harcot mindenkivel, aki előtted ott volt. Amikor olyan kimenetel felé tartasz, ami túl szörnyû, hogy szembenézzünk vele, ekkor kérünk másodvéleményt. És néha a válasz, amit kapunk, csak megerősíti a legnagyobb félelmünk. De néha új megvilágításba helyezi a dolgokat. Segít, hogy lássuk a teljes képet. Miután minden véleményt meghallgattunk, és minden nézőpontot megvizsgáltunk, végre megtalálod, amit kerestél: az igazságot. De az igazsággal nincs lezárva semmi. Onnan kezdődik minden újra egy csomó új kérdéssel.
-
A sebészek nem az eredmény mellett kötelezik el magukat, hanem azt vállalják, hogy mindent megtesznek annak eléréséért. Ez megvédi őket, mert néha lehetetlen sikert elérni. Ha a doktorok a ténykedésükkel kárt okoznak, akkor sem az eredmény elérésének felelősségén van a hangsúly, hanem az eredmény elérésének szándékán: az a sebész, aki a szakma szabályai szerint mindent elkövetett a kár megelőzése érdekében, nem számoltatható el, ha mégis bekövetkezik a baj.
Arnold Van de Laar
-
A páciens szervezete mindig saját magát gyógyítja meg. Az orvos csak segíti abban, hogy erőit a kellő mederbe terelje, és néha eltávolítja belőle azt, ami felesleges, káros, elhalt. A gyógyulás útját az orvos és a beteg mindig kéz a kézben teszi meg, de a legfőbb, a döntő lépés mindig a páciensen múlik, az életigenlésén, a szervezete tartalékain.
Guzel Jahina
-
Soha nem erőszakolom, ha valaki nem akarja a maga útját járni és magára is átvállalni a felelősséget. Nem vagyok hajlandó arra az olcsó feltevésre, hogy csupán közönséges ellenszegülésről van szó. Az ellenszegülés - főként, ha makacs - figyelmet érdemel, mert sokszor afféle intő jel, amely fölött nem szabad elsiklani. A gyógyító elem lehet méreg is, amit nem mindenki bír el, vagy halállal végződő mûtét, ha valami ellene szól.
Ha a legszemélyesebb dologról, a belső átélésről van szó, akkor a legtöbben megrettennek, és sokan megszöknek.
Carl Gustav Jung
-
Soha nem egy betegséget kezelek, hanem mindig egy embert. Az orvoslás sokkal több a nagy erőfeszítésekkel járó, sikeres beavatkozások kivitelezésénél. És sokkal több a kezelések alkalmazásánál is.
-
Szeretném az igazságot leírni itt. Az igazsághoz úgy szoktatom magam, mint a nagybeteg az életveszélyes, keserû orvossághoz; talán megöl, de lehet, hogy segít; tulajdonképpen nincs mit vesztenem. Az igazság, hogy lelki alkatomért, sorsom fordulásáért nem vádolhatok senkit.
Márai Sándor
-
Bármi ellen harcoljunk is, a harc sosem tépi ki a probléma gyökerét. Erőszakkal semmit sem lehet kitörölni a világból. Ha allopátiás, azaz tüneteket kezelő módszerekkel próbáljuk megszüntetni a panaszokat és a betegségeket, arra az oldalra toljuk őket, ahol csak még veszélyesebbé válnak.
-
Az orvos tevékenységében, a gyógyításban van olyan tényező, amit nem lehet tanulni, aminek nincs neve, csak hatása, s ezért a gyógyítás nem csupán tudomány, hanem mûvészet is.