Ugrás a tartalomra
A hippokratészi orvos nem lesz szerelmes a betegeibe, és nem is gyûlöli őket. Megőrzi titkaikat, bármennyire förtelmesek is. Nem vacsorázik a pácienseivel, és nem vesz nekik ajándékokat. Megőrzi "másságát", "idegenségét", kívülről szemléli az életüket, a családjukat, a neurózisukat. Jó ez az alapszabály. Fontos és szükséges, hogy a beteg olyasvalakihez fordulhasson problémáival, aki kedves, de tartózkodó, bölcs, de elfogulatlan, gondoskodó, de higgadt. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az orvos bizonyos távolságot tartson betegétől.
Kapcsolódó idézetek
-
Az orvos-beteg viszony mindenképp kölcsönös, de semmiképp sem szimmetrikus. Én csak annyit tárhatok fel az érzelmeimből, a magánéletemből, amennyi segít abban, hogy segítsek a betegen; vannak félelmeim, amelyek túl húsbavágóak, semmint hogy felfedhetném őket. Nem hozhatom a beteget olyan helyzetbe, hogy úgy érezze, neki kell vigasztalnia engem.
-
A neurológusok, talán sokkal inkább, mint más specialisták, megannyi tragikus esettel találkoznak - gyógyíthatatlan, könyörtelen, gyötrelmes betegségekben szenvedő emberekkel. Hogy az orvos ne azonosuljon túlságosan a páciensével, az együttérzés, szimpátia és bajtársiasság mellett szükség van egyfajta távolságtartásra is.
Oliver Sacks
-
A pszichológiában nagyon fontos, hogy az orvos ne törekedjen mindenáron a gyógyításra. Végtelenül óvatosnak kell lennie, hogy ne erőltesse rá saját akaratát és meggyőződését a páciensre. Adnia kell neki bizonyos mértékû szabadságot.
Carl Gustav Jung
-
Nehéz bármiféle titkot megőrizni olyan valaki előtt, akinek nemcsak alkalma és joga van lelkünkben kutatni, de elég tehetséges is ebben a munkában. Orvosával ne próbáljon barátilag érintkezni az, akinek lelkét valami titok súlya nyomja. Mert ha az orvos elég éles eszû, sőt annál valamivel több is van benne, amit talán megérzésnek nevezhetünk; ha amellett nem tolakodó, nem hangsúlyozza soha a saját lényét; ha ráadásul vele született az a különös képesség, hogy észrevétlenül közel tud férkőzni páciense lelkéhez, úgyhogy az nem is tudja, mikor árulja el magát hangosan, abban a hitben, hogy csak gondolta, amit mondott; s ha ilyenkor nem mutat sem örömet, sem csodálkozást, hanem vagy hallgatva fogadja a bizalmas közlést, vagy éppen csak egy fejbólintással, sóhajtással jelzi, hogy mindent megértett; és ha nemcsak bizalmas barátnak alkalmas, de amellett kiváló hírû orvos is: akkor egész biztos, hogy elérkezik a pillanat, amikor a szenvedő lélek görcsös zárkózottsága fölenged, és megindul a sötét, de áttetsző folyamat, amely kimos és napvilágra hoz minden titkot.
Nathaniel Hawthorne
-
Az idegsebészet egyik fájdalmas alapigazsága, hogy az ember csak úgy válhat igazán jóvá, úgy szerezhet tapasztalatot a nagyon nehéz esetek operálásában, ha rengeteget gyakorol, ami egyben azt is jelenti, hogy eleinte sokat fog hibázni, és sérült páciensek sokaságát hagyja hátra. Gyanítom, ehhez kissé pszichopatának kell lenni, de legalábbis igencsak vastag bőrre van szükség hozzá. Egy jólelkû orvos valószínûleg inkább feladja, hagyja, hogy a természet járja a maga útját, és megmarad az egyszerûbb eseteknél.
Henry Marsh
-
Az orvosok és egyes betegeik, csakúgy, mint a szerelmesek és a barátok, egy mélyen rejlő ösztön parancsára lépnek érzelmi kapcsolatba egymással. Lehet nem igényelni ezt a kapcsolatot, lehet nélküle dolgozni, meg lehet tanulni áthangolni; és létrejöhet a kapcsolat váratlanul is, annak ellenére, hogy hosszú időn át nyoma sem volt. De a vonzalom gyökere mindig ösztönös.
-
A neurotikus ember számára egy kapcsolathoz mindig remények, elvárások, tervek, célok, szabályok, ideológiák és az ént erősítő, illetve gyengítő tényezők kapcsolódnak. A lelkileg egészséges ember ellenben el fogja fogadni és érintetlenül fogja hagyni a másik egyéniségét, mert saját egyéniségét is érinthetetlennek és pozitívnak tartja.
-
A szenvedő ember és orvosa között sajátos, bizonyos tekintetben furcsa viszony alakulhat ki. A kórházi beteg számára az orvos kiváltságos lény, aki annál nagyobb hatalommal rendelkezik, minél nehezebben elviselhető a beteg szenvedése, ő a bizakodás, ő az élet ígérete, komor tekintete a csodatevés tudománya, egyetlen szava reményt nyújt, neki gyónnak meg, bőbeszédûen válaszolva minden kérdésére, előtálalva azt is, amit nem kérdezett, hogy ezzel még ott marasztalják néhány percig, mert ezek a bizakodás percei, amikor a szenvedés is enyhül.
-
Egy orvos, barátom, titkokat tud, fontos titkokat. Egy orvosnak hatalma van. Képzeljen el egy pácienst az egészség és a betegség határvonalán. Egyetlen szó az orvos szájából, és a páciens ki van zárva a világból... Micsoda kísértés egy lelki egyensúlyából kibillent beteg számára!
Agatha Christie
-
Az irányelvek és a protokollok nélkülözhetetlenek, mert fogódzót és iránymutatást adnak az orvosoknak a munkájuk során, világosan leírják, hogyan kell eljárni. Azonban vigyázni kell arra, hogy ezek a szabályok ne korlátozzanak minket annyira, hogy akadályozzák a megfelelő ellátást. (...) Mindig a beteget kell szem előtt tartani, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy orvosként néha le kell térni a járt útról. A protokollok alapját az átlagok képezik, azért készülnek, hogy ne bukjunk meg, nem pedig azért, hogy elérjük a tökéletest. Azzal csak átlagos ellátást nyújtunk, nem pedig kimagaslót. Ez utóbbira csak akkor kerülhet sor, ha őszintén és elfogulatlanul figyelünk a betegre.