Az úgynevezett én olyan, mintha egy csapóajtó lenne, a légzésünkkel szinkronban kinyílik és becsukódik.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet olyan, mintha egy ház egyre kisebb és kisebb részébe lennénk bezárva: öregedésünk során lassan bezárulnak előttünk az ajtók, amelyek olyan helyiségekbe nyílnak, amelyeket szívesen felfedeznénk még. Venki Ramakrishnan
2. Az élet olyan, mint egy szoba, amely eleinte csupa nyitott ajtóból áll, de ezek fokozatosan bezárulnak előttünk, ahogy öregszünk. Roger von Oech
3. Az én azonos egész történetünkkel, életünk sokszor bizarr, sokszor abszurd, sokszor játékos eseményeivel. Önmagunk megalkotása különböző ellentmondásos vagy egymást erősítő történeteink folyamattá fûzésével valósítható meg. Popper Péter
4. Amint elfogadod, hogy az én egy testi jelenség, egyértelmû, hogy nincs nagyobb hatása a testre, mint a gőznek egy vízforralóra. Az én a gondolat következménye, nem pedig oka. Másképp gondolni annyi, mint egy természetfeletti anyagtalan lelket hozni a magyarázatba. Matt Ridley
5. A döntések úgy tartoznak az életünkhöz, mint ki- és belégzés.
6. Az embernek van egy képe önmagáról. Amilyennek szereti hinni magát. És ha olyasmi történik, ami nem illik bele a képbe, meggyászoljuk a régi énünket. Azt az embert, akinek korábban hittük magunkat. Laurell Kaye Hamilton
7. A személyiség úgy van felépítve, mint a ház: a láthatatlan pince a tudatalatti, efölé emelkedik a ház, az Én, s ebből nyúlik ki a torony, tetején meteorológiai jelzőzászlóval, ez a felettes-én, az ideál. A tudatalatti az, amilyen az ember valójában, az Én, amilyennek mutatja magát, az én-feletti pedig az ideál, ilyen szeretne lenni.
8. A légzésünk olyan, mint egy barométer, mely a külső és belső világunk változásait méri. Eline Snel
9. Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz, átléphetsz rajtam bármikor oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre- nyílóan, könnyen, zajtalanul. Fodor Ákos
10. Előbb legyen az én, utána a te. Nem te és én. Hanem én és te. Akkor megváltozik minden. Mert ugyan igaz, hogy az én kinyilatkoztatása jelenthet nárcisztikus ént, beképzelt, kivagyi, önző ént, de jelenthet stabil, önmagát tiszteletben tartó és önmagának nem ártó ént is. A nárcisztikus, önző én valójában öntudatlan, aki állandóan hangoztatja, hogy ő isten, király, császár. Ám a tudatos én nem hangoztatja ezt. A tudatos én mindig az adott pillanatban érzi magát jól. Csernus Imre